“Aminek nincsenek már levelei, ágai, az vajon nevezheti-e magát fának?”
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Ha egy új kultúrát ismerhetek meg, az alapjáraton is lázba hoz, ám nem is sejtettem mekkora hatással lesz rám Japán, amikor kezembe vettem ezt a regényt…
A bevezetésben olvasható, hogy Arthur Golden Szajuri gésa valós történetét írta meg. Kissé feszélyezve éreztem magam, ugyanis azt képzeltem, hogy sokat elvesz a memoár hitelességéből, amennyiben nem az a személy írja, akivel az események megtörténtek. A szerző rögzítette a gésával folytatott beszélgetését és ez alapján alkotta meg a méltán népszerű művet. Várakozásaimat felülmúlva egy hihetetlenül őszinte könyvet olvashattam és a számomra kissé misztikus japán kultúrának köszönhetően olyan érzésem volt, mintha a realitás és a fikció között cikáznék.
Csijo kilencéves korában, édesanyja halála után került Gionba egy viszonylag gazdag okijába, ahol gésajelöltként kezdhetett új fejezetet. Nem egy átlagos kislányról van szó így hosszú, kanyargós utat tett meg, míg gésává lett és a Szajuri nevet kapta. Története akárcsak egy mese: van gonosz boszorkány, jóságos tündérkeresztanya, herceg; van fénykor és válságos időszak, és persze várakozás, no meg akadályok – mindez egy csodálatos ország, gyönyörű városában…
Az volt az érzésem, most értettem meg igazán az “aranykalitka” kifejezést a gésák kapcsán, ugyanis életformájuk ezzel a szóval jellemezhető leginkább. Mások szórakoztatásáért élnek, önmagukat háttérbe szorítva, de cserébe drága kelméket és ékszereket viselhetnek, arisztokrata körökben mozoghatnak, számos eseményre kapnak meghívást és tisztelet övezi őket.
Meglepett, hogy mennyire karrierista ez a hivatás és azon is ledöbbentem, hogy mennyire jövedelemcentrikus és a szépségideálok körül forog minden. Az igaz történetek velejárója, hogy kiábrándultságot ébresszen az olvasóban, de e mellé mindig társul a tanulság is és jelen esetben a csodálat, amellyel az új, különös világot szemlélhetjük.
Rám óriási hatást gyakorolt Arthur Golden műve, mely olyan, mint egy hosszú, varázslatos költemény, amely egyszerre igaz, mégis mesébe illő.
“Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron.”
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Könyvözön 