“A szíjak és a láncok a bizalom jelképei, az mutatják,hogy kölcsönösen megbízunk egymásban. Ha nem így lenne, nem lennénk itt, de itt vagyunk, tehát nyilvánvaló, hogy engem választott, belém helyezte bizalmát, és én ezt a bizalmat bizalommal hálálom meg.”
Dragomán György: rendszerújra
Mind stílusában, mind témájában rendhagyó Dragomán György novelláskötete. Az író túllép a hétköznapokon és a múltat a jelennel ötvözve ír a jövőről.
Én szkeptikus vagyok a novellásköteteket illetően, ugyanis a történetek rövidsége miatt nem tudok rendesen elmerülni az író által megalkotott világban, ezért ritkán cserélem le szeretett regényeim elbeszélésekre… Ehhez képest Dragomán György minden története mély nyomot hagyott bennem: volt amely megrázott, volt amely után szünetet kellett tartanom és olyan is volt, amikor hálát adtam, hogy mindez fikció.
A kötetet “Szabadulástörténetek” szóval definiálták és én sem tudnám jobban leírni, hogy miről esik szó benne, ugyanis minden novella középpontjában a szabadság áll. Az, amire mindenki vágyik, mégsem kapja meg senki.
Bár témájukban azonosak, mégis minden írás atmoszférája különböző. A kötetet átjárja egy nyomasztó hangulat és többnyire egy disztópikus világba csöppenünk. Dragomán igaz dolgokról ír, fiktív keretbe foglalva őket.
Ami legjobban megragadott, az az volt, hogy a történetek rendelkeznek egyfajta teljességgel. Egyszóval úgy kerekek, ahogy meg lettek írva. Olvasás után nem volt hiányérzetem, annak ellenére sem, hogy nem túl boldog irományokról beszélünk. A novellák szép ívben haladnak felfelé, mindenhol megvan a lehetőség és az út a szabadság felé és minden a végkifejletben teljesedik ki, gyakran célba érés nélkül. De mint mondtam, ez egyáltalán nem jelent hátrányt. Sőt. Valamilyen szinten hiánypótló is ez a könyv, mert ott van a sok “Mi lenne?” és “Mi lett volna, ha?” kérdés az életünkben, melyekre Dragomán György alternatív (és kielégítő) válaszokat ad ebben a remekműben.
Én az ilyen írásokat tudom zseniális jelzővel illetni.
“(…) létezésének egyetlen értelme, hogy tudja, többé már nem létezik. Gondolkodik, tehát nincs.”
Dragomán György: rendszerújra
Könyvözön 