“A sors hozzátartozik az életünkhöz, így tehát a szenvedés is; tehát ha az életnek van értelme, akkor a szenvedésnek is. A szenvedésben is ott rejlik a lehetőség -amennyiben szükségszerű szenvedésről van szó-, hogy valami értelmeset valósítsunk meg általa.”
Viktor E. Frankl: Az élet értelméről
Viktor Frankl méltán híres és elismert osztrák neurológus, aki több koncentrációs tábort megjárt. Saját magamból kiindulva, feltételezném, hogy aki ilyen szörnyűségeket átélt, az nem képes újra önfeledten élvezni az életet. A szerző ezt igyekezett megcáfolni és engem lehengerelt a szelíd szavaival, a sugárzó pozitivitásával és a véget nem érő motivációval.
Nem feltétlenül nevezném ezt a könyvet egy szakmai műnek. Az író beszédeiből inspirálódott és a könyv hangvétele is közvetlen, megszólítja az olvasót.
Viktor E. Frankl nem akar senkit sem meggyőzni, nem akarja a saját életigazságait, aforizmáit ráerőltetni az olvasókra, csak roppant szerényen nyilvánít véleményt. Éppen ez a szerénység győzött meg engem, hogy tényleg mindennek van értelme és nem csak létezünk az éterben. Elolvasva a könyvet azt éreztem, hogy én vakon meg tudnék bízni az írójában és ilyen katarzisban eddig ritkán volt részem. Elhittem, hogy szenvedni sem ok nélkül szenvedünk, hogy a boldogságot nem kell kiérdemelni, a boldogságért nem dolgozhatunk meg és nem is vásárolhatjuk meg. A boldogság állapot, amely akkor találja meg az embert, amikor a legtávolabb áll tőle.
Egy másik nagyon komoly témát érint még Frankl, mégpedig az öngyilkosságot. Ez napjainkban sajnos aktuális, és elképesztő, hogy mennyien zárják le életüket saját akaratukból a saját kezeikkel. Frankl szakmai tapasztalatait felhasználva mondja el, ő és egynéhány páciense miben látták a kiutat. Hitelességéhez nyilván az is hozzájárul, hogy miket élt át és miken ment keresztül. Az Élet értelmérőlt egyszerűen kötelező olvasmánnyá kellene tenni, mert megcáfolhatatlan igazságokat mond az író, sugárzik belőle az empátia, fő célja a segítségnyújtás és jelmondata a “Ne árts!”.
“Az ember boldogságra való törekvése kétféleképpen lehet elhibázott: Ha azt gondoljuk, hogy a boldogság csak úgy az ölünkbe pottyanhat, valamint ha görcsösen hajszoljuk azt. Kierkegaard az alábbi bölcs metaforát írja: A boldogság ajtaja kifelé nyílik, ami azt jelenti, hogy éppen azok előtt zárul be, akik megpróbálnak berontani rajta.”
Viktor E. Frankl: Az élet értelméről
Könyvözön 
Kedves Szerző!
Először is, köszönöm, hogy Frankl egy gyöngyszeméről készült egy ajánló. Úgy gondolom, hogy méltatlanul kevés figyelem fordul – a mainstream, könnyen fogyasztható pszichológiai és filozófiai irányzatok iránti igény okán-, a valódi, mélyebb, egzisztencialista szerzők felé. Nyilvánvalóan Frankl legtöbb (s meg merem kockáztatni, legértékesebb) írása valóban megfeszített figyelmet kívánnak olvasás közben, s nyelvezetük sem feltétlen könnyen érthető, így nem csoda, hogy nem a nagy tömegek olvasmányai közé tartoznak.
Egy aprócska, ámde igencsak jelentős hibára szeretném felhívni a figyelmedet, a Kirkegaard idézettel kapcsolatban:
az a bizonyos “ajtó” nem kétfelé, hanem “kifelé” nyíló. Nem tudom, hogy ez a tévedés a könyv fordításának hibájából, vagy szimpla figyelmetlenségből adódik, de mindenképp célszerű lenne korrigálni.
Üdvözlettel,
Dawn
KedvelésKedvelés
Köszönöm szépen, én is úgy gondolom, hogy Frankl egyedülálló író, akinek szavai egészen mélyről fakadnak.
Most néztem meg a könyvet, valószínűleg elírási/fordítási hiba van benne. Utánanéztem Kierkegaard pontos idézetének és már javítottam is. Köszönöm az építő jellegű kritikát!
Szép napot,
Anett
KedvelésKedvelés