
“A másokkal való azonosulás az, ha magadból látsz bennük valamit, és valamit látsz belőlük magadban, még akkor is, ha az egyetlen dolog, amit azonosítasz, az a vágy, hogy mentesüljenek a szenvedéstől.”
Melanie Joy Ph. D.: Miért szeretjük a kutyákat, esszük meg a disznókat, és viseljük a teheneket?
Ez nem az a könyv, amelyik észérvek nélkül rohan a falnak és le akarja nyomni az olvasó torkán a vegetarianizmus vagy a veganizmus elveit, értékrendszerét vagy filozófiáját. Puszta tényeket közöl és elgondolkodtat – de mégis magas hatásfokon dolgozik, a szembesítés könyvének is nevezhetnénk…
Bár a könyv középpontjában valóban az állatok és az állatvédelem áll, mégis komoly szakmai szempontok szerint van felépítve az írás logikus gondolatmenete: pszichológia és szociológia egyaránt helyet kap a könyvben, akárcsak az etika, illetve az emberi gátlásaink.
De mit parancsol az etika? És milyen mértékben korlátoznak minket a gátlásaink? – ez változó és sok szokást, illetve a “normákat” a hagyományaink határozzák meg. Az emocionális perspektívámat háttérbe szorítva, csupán a puszta tényekre szorítkozva kell feltegyem a kérdést, hogy vajon működik-e a mai felgyorsult társadalmunkban az ami bevált módszer volt ezer, ötszáz vagy akár száz éve? – gondolok itt a kegyetlen állatiparra és az állattenyésztésre. Mert szerintem nem…
Az érzelmi oldaláról megközelítve egy rendkívül felkavaró olvasmányról beszélhetünk, ugyanakkor nagyon megosztónak is gondolom. Személy szerint engem megdöbbentett és sokkolt a kegyetlenség, mellyel az ipar az egyes “fogyasztható” állatok felé fordul, még úgy is, hogy én nem vagyok fogyasztó, és akkor is, ha tudat alatt tisztában voltam azzal, hogy milyen durva és embertelen ez az iparág.
Mint fentebb írtam, ez a könyv nem akar senkit sem meggyőzni, ugyanakkor nyomatékosítja, hogy a húsfogyasztás minimalizálása, illetve kiiktatása mindenkinek a személyes feladata és saját felelőssége a táradalomban.
“(…) a vegetarianizmus nem csupán táplálkozási irányultságot, hanem életszemléletet is tükröz.”
Melanie Joy Ph. D.: Miért szeretjük a kutyákat, esszük meg a disznókat, és viseljük a teheneket?