“(…) ez az elbeszélés azt a veszedelemmel teli utat mutatja be, amely eljuttat a révbe érést jelentő íráshoz. És végső soron azzal a tanulsággal jár, hogy nem az a fontos, ami történik, hanem az, hogy mit kezdünk azzal ami történik.”
Annie Ernaux: Lánytörténet
Annie Ernaux a kortárs francia irodalom egyik legismertebb alakja és őszintén sajnálom, hogy írásai Magyarországon nem annyira ismertek. Kezdettől fogva az önéletrajzi írások érdekelték, saját életútjából inspirálódott. A Lánytörténet c. memoárja végre magyar fordítást is kapott és a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg idén ősszel.
Lánytörténet – már a cím is egészen furcsa. Nem csupán egy kamaszkori visszaemlékezésről van szó, a hajadon éveit veti papírra az írónő, amikor Annie Ernaux még csak a férjezetlen Annie Duchesne volt. 1958 nyaráig repít minket vissza ez a memoár, ahol a fiatal, önmagát kereső leány táborokba járt, identitását kutatta és ismerkedett az új lehetőségekkel, az új élettel, melyet a szabadság kínál.
Több szempontból is kiemelkedő írás: érződik, hogy minden szó igaz a műből és tökéletesen megidézi az ötvenes évek hangulatát a lágy francia sanzonokkal. Másrészt ez az írás egy leszámolásként is értelmezhető, terápiás jellegű és az írónő lelki és testi sebeinek gyógyítására szolgál. Egy erős feminista behatás is jelen van a regényben, ugyanis a középpontban a nők, a lányok lelki sérülései, de jelen esetben leginkább a testi kiszolgáltatottsága kerül rivaldafénybe, mely a társadalmi felfogásnak és a “normáinknak” köszönhető. Az írónő perspektíváján át szomorúan konstatálhatjuk, hogy ezen a területen globális változások nem történtek, a női nem még mindig a gyengébb, akik utólag csendben, egyedül és szomorúan nyalogatják saját sebeiket.
Maga Annie Ernaux zavartnak és kuszának titulálta a saját művét, ami a felkavaró események árnyékában még indokolt is lett volna, de úgy vélem, csak a művészi önszigor beszélt belőle. A történet, amit megírt kerek, tanító jellegű és a fő esszenciája abból a paradoxonból adódik, hogy egyszerre beszélünk egy elvont, mégis logikusan követhető, igaz történeten alapuló elbeszélésről.
“Tíz év a történelem szempontjából rövid idő, annál hosszabb viszont egy emberi élet elején, amikor az átélt dolgok több ezer napon, órán keresztül ugyanaz a változatlan, szégyenteljes jelentést hordozzák.”
Annie Ernaux: Lánytörténet
Könyvözön 