“Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.”
Weöres Sándor: A teljesség felé
Weöres Sándor A teljesség felé címmel ellátott gondolatsorozata akár az író “füveskönyve” is lehetne.
Az olvasó ne számítson semmi konkrétra, kézzelfoghatóra. Itt minden elvont, absztrakt és ahogyan a cím is jelöli, ez a könyv egy valóságos út “A teljesség felé”. Egy belső utazásra hív meg minket az író, ahol felfedi, hogy a lényeges, a valódi bennünk lakozik.
Gondolati költeményeken, meditációkon keresztül elemzi a világot, a természetet, az embereket és a kapcsolatokat. Weöres Sándor azt állítja, hogy nem elég ezeket egyenként szemlélni, a különböző dolgokat teljes egészében kell megfigyelni, hogy tisztán lássunk és válaszokat kapjunk.
Tömörsége ellenére, nem egy könnyű olvasmány. Igényli a folyamatos jelenlétet, de cserébe nyújtja a lehetőségeket – akárcsak az élet.
Olvasás közben, gyakran azon jártak a gondolataim, hogy olyan ez a könyvecske, mintha csak az élet játékszabályait összegezte volna az író. Mert az élet végtére is csak egy játék, nemde? Néha kimaradunk egy körből, de van, hogy szintet lépünk, néha az is megtörténhet, hogy a bábunkat kiütik és mindent elölről kell kezdenünk. Olykor mi ütünk ki másokat, vagy inkább szelídek és irgalmasak vagyunk, melyek megtérülő gesztusok. A lényeg ebben a végtelen káoszban, ebben a játékban, melyet életnek szoktunk hívni, hogy bármi történjék is, előbb vagy utóbb célba érünk. És nem az fog számítani, hogy hányadikként.
“Amit itt olvasol: több mint világnézet, és kevesebb mint vallás. Több mint világnézet, mert általa a dolgokat nem valamely irányból látod, hanem közös gyökerüknél tapintod.
Kevesebb mint vallás, mert nincs benne szó az isteni misztériumokról, melyekről csak jelképekben lehet beszélni. Nincs benne szó Krisztusról, a testet öltött Istenről, aki szakadatlanul meghal és poklot jár az emberekért.
Az itt-mondottaknak nem az a rendeltetésük, hogy elhidd őket, hanem az, hogy igazi lényedre, igazi világodra emlékeztessenek.”
Weöres Sándor: A teljesség felé
Könyvözön 