“Mert Karácsonyország alkotmányát nem az ész, hanem a szív diktatúrájára építették.”
Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték
Tény és való, hogy nem vagyok elragadtatva a novelláskötetektől, Karinthy pedig nem az az író, akitől minden könyvet rongyosra olvastam volna. Ennek ellenére ezt a válogatást seperc alatt kivégeztem és már szorgosan válogatom, hogy mik lesznek a következő olvasmányaim eme remek írótól.
Ha tematika szerint kategorizálnom kellene a novellákat, akkor két nagy csoport lenne, mégpedig az ünnepi (karácsonyi és szilveszteri) írások, illetve az irodalmi berkekben játszódó történetek, melyek bemutatják, hogy ütötte el az időt Karinthy kortársaival a Hadik vagy a New York kávéházban.
Az író minden szavát csak úgy szívtam magamba, közben hatalmasakat kacagva. Persze mosolyomat próbáltam elfojtani, elvégre Karinthy a kegyetlen valóságról ír, de a paródia és az irónia olyan szépen vegyülnek egymással, hogy ez lehetetlen feladatnak bizonyult a számomra.
Ami a karácsonyt illeti, mindig elég nehezen hangolódok az ünnepre, úgyhogy ebből a szempontból is az én könyvem volt a Karácsonyi társasjáték, ugyanis Karinthy műveit olvasva feltételezem, hogy ő is hozzám hasonló cipőben járt. Úgyhogy az ünnep megszállottainak lehet nem lesz ínyükre, Karinthy stílusa, aki a karácsonyi tébolyt és káoszt parodizálja.
Attól a ténytől, hogy beleshetünk az írók hétköznapjaiba szintén repesett a szívem, hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, hogy ütötte el üres óráit Karinthy, Kosztolányi, vagy épp Babits? A szó szoros értelmében nem tölthetünk el velük egy kellemes estét, ám Karinthy novellái minket is elrepítenek eme csodás társaságba.
Én még mindig a könyv okozta mámorfelhőkben úszkálok és lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem, de azt hiszem, hogy ez volt az eddigi legkellemesebb olvasmányélményem, már ami a novellákat illeti.
“-Milyen nyelven beszél?
-Minden nyelven, kivéve azt, amin gondolkodni szoktam.“
Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték
Könyvözön 