“A szenvedéseink nagy része abból a tévképzetünkből ered, hogy nem lehetünk egyszerre szeretetre méltóak és valódiak: ahhoz, hogy mások elfogadjanak és elismerjenek, meg kell tagadnunk, vagy el kell rejtenünk az igazi énünket. A munkám során a feltétel nélküli szeretetet kívánom kiterjeszteni a klienseimre, és afelé terelni őket, hogy felfedezzék, akkor válunk szabaddá, ha nem viselünk hamis álarcot, és nem mások által előírt szerepeket játszunk, és elvárásokat teljesítünk, hanem önmagunkat kezdjük feltétel nélkül szeretni.”
Edith Eva Eger: Az ajándék
Mindig nagyon csodálom, ha valaki feltétel nélkül szereti önmagát. Edith Eva Eger ellenben már többször is tanúságot tett az önismeretéről és önmaga elfogadásáról. Döbbenetes, hogy milyen utat járt be, honnan hová került – és most nem a jól ismert társadalmi ranglétrára gondolok, hanem a belső útjára: a testi és lelki halál küszöbéről emelte fel saját magát.
Úgy érzem, hogy Edith Eva Eger a traumákból építkezik. Minden embernek vannak terhei, nehéz lelki csomagok, amiket képtelenek vagyunk letenni és cipeljük magunkkal egy életen keresztül. Tegyük le ezeket a terheket? Edith Eva Eger azt mondja könyvében, hogy inkább ne! Hanem álljunk meg egy pillanatra és nyissuk ki azokat a bőröndöket. Nézzük meg mi rejtőzik bennük. Valóban olyan borzalmas? Igen? Vegyük kézbe a saját gyötrelmeinket, a traumáinkat, a fájdalmainkat és próbáljuk meg átformálni őket valami széppé, valami jóvá. Tanuljunk belőle. De ne közhasznú tanulságokat, vagy felesleges közhelyeket vonjunk le saját szenvedéseinkből. Inkább arra figyeljünk oda, hogy velünk mi történt. Mit kaptunk a fájdalomtól és mit vett el tőlünk.
12 életmentő lecke…
Szó szerint.
Minden korosztály találhat magának segítséget, ha nem keressük, akkor is. Edith Eva Eger saját életéből vett szituációkat dolgozott fel, illetve páciensei történeteit meséli el. A középpontban most is, akárcsak A döntésben a belső szabadság áll, amely egyedül és kizárólag csakis rajtunk múlik. Mert mindig megadatik az ajándék, hogy döntsünk a magunk sorsáról.
“(…) a szabadsághoz remény is kell, amit kétféleképpen definiálok: egyrészt annak tudatosítása, hogy a szenvedés, bármilyen rettenetes is, átmeneti, másrészt a kíváncsiság, hogy felfedezzük, mi történik aztán. A remény lehetővé teszi számunkra, hogy a múlt helyett a jelenben éljünk, és kinyissuk mentális börtönünk kapuit.”
Edith Eva Eger: Az ajándék
Könyvözön 