Az idei év sok szempontból rendhagyó volt, mégis maradt egy változatlan kapaszkodó az életemben: a könyvek. Soha nem jelentett a számomra ekkora támaszt az olvasás, mint idén: hogy egy egyszerű példával éljek, a négy fal közé zárva járhattam be a világot. Ennek köszönhetően, ebben az évben a szokásosnál is többet olvastam és őszintén hálás lehetek, mert hihetetlenül jó könyvek akadtak a kezembe, melyek mind hozzátettek valamit a személyiségemhez.
Éppen ezért összegyűjtöttem nektek 2020-ban olvasott könyveim közül a 20 legnagyobb kedvencem.
- Kiss Dávid: Cigánytelep nyolctól négyig
„Ismét bebizonyosodott, hogy nem szabad elengednünk a rászoruló emberek kezét. Ha ezt tesszük nincs esélyük a világban.”
Kiss Dávid: Cigánytelep nyolctól négyig
Kis Dávid Cigánytelep nyolctól négyig c. alkotása tulajdonképpen egy szociológus naplója, de ennél mégis sokkal több…
Az író Monoron dolgozik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szociológusaként és hátrányos helyzetű romákkal foglalkozik. Ez a napló pedig a kőkemény valóság.
Én eddig is tudtam, hogy szociálisan nagyon érzékeny vagyok, de ez a könyv olyan bennem rejlő érzéseket, indulatokat szabadított fel, hogy meglepődtem saját magamon.
Egyszerű gyermekek, felnőttek életébe nyerhetünk bepillantást akik elveszítették a saját életük felett a kontrollt. Borzalmas szituációknak, körülményeknek lehetünk szemtanúi. Mindezen eseményeket egy olyan férfi szemszögéből láthatjuk tanúi akinek az a hivatása, hogy segítsen és ezt teszi is erőt, energiát nem sajnálva.
2. Balogh Gábor: Nevem Halil
“A világ hatalmas, s az ember egy porszem benne. (…) Mit tudunk mi az idő és a történelem roppant folyamáról, amely annál átláthatatlanabbul és annál zavarosabban hömpölyög, minél távolabbi partjára vetjük szemünket?”
Balogh Gábor: Nevem Halil
Halil egy pakisztáni kisfiú, aki édesapjával és testvéreivel menekül Európába, pontosabban Romániába, mely a családfő szerint “az ígéret földje”. Ám a csempész becsapja őket, ugyanis az ország, ahová a folyón átúszva haladtak, az ország, ami miatt két éve éjt nappallá téve vándoroltak, az ország, amiért édesapjuk életét adta és most a Tisza habjai sodorják nem a végállomás volt, nem a várt megváltás, hanem egy másik, ismeretlen és barátságtalannak tűnő hely: “Madzsarisztán”. Itt minden olyan szokatlan, a nők nadrágot viselnek és dolgoznak, az étel nem halal, a nyelv amit beszélnek különös és semmihez sem hasonló és az utakon kék-fehér zajos autók suhannak, benne “rossz emberekkel”, akik összeszedik a menekült gyerekeket és egy olyan házba viszik, ahol hasonszőrűekkel élnek együtt bizonytalan ideig.
Halil gyerekként kényszerül az apa szerepébe és foggal-körömmel kapaszkodik saját hagyományaiba ezzel próbálva megtartani identitását minden viszontagság közepette.
3. Márai Sándor: Az igazi
„Mi a csoda?… Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk.”
Márai Sándor: Az igazi
Márai egy szerelmi háromszög történetét írja le, először a feleség, majd a férj szemszögéből, akiknek a házasságuk fölött Áldozó Judit, a szolgálólány őrködött.
Kicsit furcsa volt Márai gondolatait olvasni, mert néha úgy éreztem, párhuzamos vagyok a könyvvel.
A női leírással teljes mértékben azonosulni tudtam és csak úgy fogytak a lapok olvasás közben. Itt hiteles volt a szerelmi válság bemutatása: a kételyek, a szeretet, az odaadás, a gyöngédség, a kifinomultság, a gyász és a hétköznapi kicsinyes dolgok is. Mindezzel együtt volt őszinte és szerethető.
A férfi nézőpontja hamis és idegen volt a számomra, nemcsak azért mert lenézte és kiszámíthatónak titulálta a női nemet, hanem mert mindenről csak általánosságban beszélt, mintha nem akarna igazán megnyílni az olvasó számára.
A házaspár kapcsolata folyamatosan romlott és minden oldalnál egyre szomorúbbnak éreztem magam, mert két hűséges emberen alapult ez a szerelem, de nem volt meg a kommunikáció és a bizalom közöttük.
4. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
„Ha okos vagy egycsomo barátod lehet akivel beszélgethecc és sose vagy magányosan egyedül fojton.”
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Algernon egy fehér egér, akin a tudósok az intelligenciahányados növelését próbálgatják.
Charlie, aki a történetet beszéli el, egy értelmi fogyatékos felnőtt, kinek egyetlen vágya, hogy ő is okos legyen, főiskolára járhasson és olyan fontos dolgokról beszéljen másokkal, mint a politika, a gazdaság, a hit vagy a társadalom. Átesik egy műtéten, ami sikeresnek és eredményesnek tűnik, ám senki nem veszi számításba Charlie lelkiállapotát.
Úgy gondolom, hogy ez a regény egy tökéletes tanúságtétel arról, hogy az életünkben a legveszélyesebb tudatmódosító szerek az érzelmeink. Az érzelmek azok, amelyek túlhaladják az intelligenciát, a tudományt. Az érzelem az, aminek nem tudunk parancsolni és elnyomni sem lehet.
5. Émile Ajar: Előttem az élet
„(…) minél kevesebbje van az embernek, annál több mindenben akar hinni.”
Émile Ajar: Előttem az élet
A ’70-es évek Franciaországában járunk és az eseményeket egy magára hagyott, arab kisfiú szemén keresztül látjuk.
Mohammed tízéves, illetve ő így hiszi, mivel nincsenek születési adatai. Egy idős zsidó asszonynál, Rosa mamánál nevelkedik.
A regény valóságos nyomornegyedekben játszódik és minden szereplő erkölcsileg kissé romlott a környezet hatásai miatt és Mohammed is kénytelen ebben a fertőben nevelkedni.
Egészen sajátos, ahogyan az író felnőtt fejjel adja gondolatait egy gyerek szájába. Egyszerre szomorú és humoros is a történet (Rejtő Jenő stílusához tudnám hasonlítani a poénokat), bár a nyelvezete nem túl úri módi.
6. Szabó Magda: Pilátus
„Szerettelek (…), úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul.”
Szabó Magda: Pilátus
Szabó Magda Pilátus c. könyve egy halálesetből kibontakozó családregény, egy lírai vallomás anya és lánya közti viszonyról, mely szívbemarkoló, megrázó és kegyetlen.
A történet vidéken kezdődik és főszereplőnk Etelka, egy öregasszony, aki férje elvesztése után lányához, Izához költözik Pestre. Az idős nő csupán ekkor realizálja, hogy lánya időközben felnőtt és teljesen rideg, idegen, karrierista nő vált belőle, akit nem ismer.
Iza egy modern, elvált asszony, és bár munkája ellenállóvá tette, ő nem egy rossz lélek – csupán önző a szeretete: úgy alakítja kapcsolatait, hogy neki könnyebb legyen.
7. Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
“Hogyan ítélhetnénk el valamit, ami elmúlik? Az elmúlás pírja a nosztalgia varázsával ragyog be mindent: a guillotine-t is.”
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége c. művével nálam egyértelműen megnyerte a 2020 könyve díjat!
Hét szereplő áll a középpontban, mind közül kiemelkedve láthatjuk Tomášt, akinek a társas kapcsolatai köré épül fel ez a regény. Kundera egy filozofikus, létösszegző műben vitatja meg főszereplőnk társas kapcsolatait – emberi és szerelmi viszonyait. Teszi ezt az 1960-as csehországi politikai és történelmi események fényében, (melyeknek maga az író is tagja volt).
A mű annyira sokrétű és olyan sok különböző témakört taglal, hogy az olvasó biztosan talál benne egy vezérgondolatot, melyet magával tud vinni. Ez a könyv nem csupán szerelemről, szexualitásról, történelemről, politikáról, filozófiáról, teológiáról, vagy épp az emberi test biológiájáról szól, hanem magáról az életről, melyet mindannyian kénytelenek vagyunk megtapasztalni.
8. Nudzsúd Ali, Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves, elvált asszony
“A valóság az álmokhoz képest bizony nagyon kegyetlen tud lenni. De olykor nagyon szép meglepetéseket is tartogat.”
Nudzsúd Ali, Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves, elvált asszony
Nudzsúd egy jemeni kis faluban látta meg a napvilágot; hogy pontosan mikor, még a saját anyukája sem tudja.
Már rögtön az elején feltűnhetnek az olvasónak a hagyománybéli és kulturális különbségek, nem is beszélve a társadalmi nézetekről. A családfőnek két felesége van és Nudzsúd sok-sok testvér között nő fel – akarom mondani nőtt volna fel, ha tízévesen nem kényszerült volna házasságkötésre.
A regény egy hihetetlenül bátor, példamutató kislányról szól, aki szembeszállt az apjával és a férjével, ami abban a kultúrában eddig lehetetlennek tűnt. Nudzsúd egy reggel egyszerűen elindult és a bíróságon kötött ki azzal a szilárd elhatározással, hogy márpedig ő el akar válni a férjétől.
9. Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában
„Mindent belepett a sötétség. És szaga is volt. Félelemszaga, és kicsit édeskés. A sötétség ömlött a csapból, az töltötte meg a kádat. Sötétben mostam meg a hajamat, a testemet, mindenemet. Sötétséget ettem, amely belülről színesre festett. Apránként ette belém magát a sötétség. Csak anya volt továbbra is fényes.”
Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában
Linda Boström Knausgård Isten hozott Amerikában c. regénye egy tizenegy éves kislány, Ellen, belső monológja. A gyermekkor és a felnőttek világa között lebegő Ellent magába szippantja a sötétség. Dacból és fájdalomból némaságot fogad, hogy magában, egyedül tudja feldolgozni a lét és a halál fájdalmait.
Ellen családja nem átlagos: édesanyja színésznő, bátyja az önállóság és a magány egyedi formáját választva bedeszkázott ajtó mögött él, néhai apja pedig a házastársak és szülők minden íratlan szabályát megszegte.
Különleges könyv ez – annyi fájdalom, keserűség és kétség van belesűrítve, hogy az olvasó hirtelen egy orkánerejű örvény közepén találja magát, ami egyszer csak beszippantja az ember érzéseit és gondolatait. A fojtogató magány olyan hitelességgel jelenik meg a könyvben, hogy az olvasó nem csupán beleképzeli magát egy tizenegy éves félárva helyébe, hanem teljes mértékben azzá is válik.
10. Dacia Maraini: Rabolt szerelem
„De vajon meg lehet menteni valakit, ha ő maga nem akarja, sőt ha minden erejével ellenszegül? Ez az, ami nem hagy nyugodni. Miért válik egy okos, szép, büszke fiatal nő saját hóhérja cinkosává? Nem tudom, és soha nem is fogom megtudni.”
Dacia Maraini: Rabolt szerelem
Dacia Mariani Rabolt szerelem c. könyve nyolc történetet őriz nőket ért bántalmazásról. Örülök, hogy egyre több regény foglalkozik a nőkkel szembeni erőszak témájával, bár még mindig úgy gondolom, hogy nem beszélünk róla eleget és ez a könyv is megerősítette ezt bennem!
Nyolc különböző, tragikus sorsú történetet foglal magába Dacia Mariani remekműve, olyan lányokról, nőkről, asszonyokról akik önnön hibáikon kívül lettek erőszak áldozatai, csupán azért mert megvolt bennük a világgal szembeni jóhiszeműség, a szeretet és az a társadalom által erősen sulykolt tény, hogy a női nem a gyengébb és nekünk már a védekezés lehetősége sem adatott meg.
11. Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték
“-Milyen nyelven beszél?
-Minden nyelven, kivéve azt, amin gondolkodni szoktam.”
Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték
Tény és való, hogy nem vagyok elragadtatva a novelláskötetektől, Karinthy pedig nem az az író, akitől minden könyvet rongyosra olvastam volna. Ennek ellenére ezt a válogatást seperc alatt kivégeztem és már szorgosan válogatom, hogy mik lesznek a következő olvasmányaim eme remek írótól.
Ha tematika szerint kategorizálnom kellene a novellákat, akkor két nagy csoport lenne, mégpedig az ünnepi (karácsonyi és szilveszteri) írások, illetve az irodalmi berkekben játszódó történetek, melyek bemutatják, hogy ütötte el az időt Karinthy kortársaival a Hadik vagy a New York kávéházban.
Az író minden szavát csak úgy szívtam magamba, közben hatalmasakat kacagva. Persze mosolyomat próbáltam elfojtani, elvégre Karinthy a kegyetlen valóságról ír, de a paródia és az irónia olyan szépen vegyülnek egymással, hogy ez lehetetlen feladatnak bizonyult a számomra.
12. F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
„Azelőtt úgy gondoltam, ha valaki gyerek is, meg nő is egy személyben, ennél nagyobb túlerő egy férfira nem zúdulhat!”
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
A II. Világháború utáni Magyarországon járunk, ahol a kommunisták kezdik átvenni az irányítást. A regény egy rendhagyó kapcsolatot tár elénk. Klára szüleit munkatáborokba hurcolták, így egy közönséges háborús árva lett belőle, amíg Aladár doktor – aki szintén elveszítette szeretteit – fel nem karolja.
A lány makacs természetű, de hihetetlenül okos, az orvos pedig végtelenül szelíd, akár egymás ellentétei is lehetnének, mégis teljesen egyformák. Idővel kezdik felfedezni egymás szemében azt, amit elvesztettek.
Kapcsolatuk még az olvasó számára is bonyolult; mondhatnánk, hogy egy apa-lánya kapcsolat, de ez annál sokkal több, meghittebb. Egy igazán bensőséges viszony, amit csak azok értenek, aki benne vannak.
13. Németh László: Iszony
„Az emberek viszonyát nem az szabja meg, hogy mit érnek, hanem hogy mit akarnak egymás életében.”
Németh László: Iszony
Megszámlálhatatlan iszony létezik megszámlálhatatlan ember életében – mégis a leggyakoribb az emberekhez és a kapcsolatainkhoz kötődő iszonyunk, felszínességgel és tékozlással körítve.
Nelli távol mindentől és mindenkitől nevelkedett. Az egyetlen ember akit képes volt szeretni az az édesapja (akit korán elveszít – épp ezért kényszerül egy nemkívánatos házasságba). Férje, Sándor Nelli tökéletes ellentéte, kapcsolatuk szekere iszonyú, rögös úton döcög, de törött kerékkel is tovább kell gurulniuk, mert nincs más választásuk.
Sokféle elképzelésünk lehet egy házasságról és annak végkimeneteléről, most a XXI. században, mégis ha belegondolunk mit jelentett a ‘jóban-rosszban-örökké’ száz évvel ezelőtt akkor már teljesen más perspektívából szemlélünk egy házasságot.
14. Louisa May Alcott: Kisasszoynok
“Az igazi tehetségnek és jóságnak nem kell attól tartania, hogy örökké árnyékban marad, de ha még így is történne, birtoklásuk tudata akkor is bőven elég a lélek nyugalmához. Minden erő legnagyobb vonzereje a szerénység.”
Louisa May Alcott: Kisasszoynok
Egy könyv, amitől újra beleszerettem az olvasásba.
A regényben olyan csodálatosan szép dolgok vannak leírva, olyan gyönyörűen megfogalmazva, hogy miközben a könyvet bújtam azt kívántam, bárcsak minden este valaki felolvasna nekem ebből a csodából, hogy a lelkem tudja, milyet kell álmodni és hogyan kell élni.
A történet négy nővérről szól: Meg, Jo, Beth és Amy anyjukkal élnek egy takaros kis házikóban. Édesapjuk katonai szolgálatot teljesít, így a lányok önállóan kóstolgatnak bele az életbe, csupán Mrs. March istápolja őket.
A hiú, ám kedves Meg, a kissé fiús, de annál inkább kitartó Jo, a félénk, de nagyon szerethető Beth és a kicsit büszke, de tűzrőlpattant Amy egymást felkarolva veszik az akadályokat és őszinte testvéri szeretettel viseltetnek egymás iránt. Hamar összebarátkoznak újdonsült szomszédukkal, Laurie-val, akivel sok csíntevést hajtanak végre.
15. Grecsó Krisztián: Vera
“Az egész szituációt nem érti, és nem is lehet elmagyarázni neki, mert a felnőttek ilyenek, nem kíváncsiak az igazságra, csak arra, amit ők érzékelnek belőle.”
Grecsó Krisztián: Vera
Laikusként azt tudnám mondani, hogy Grecsó Krisztián Verája egy kislány felnőtté válását írja le. Ha pedig irodalmi, pedagógiai vagy pszichológiai szemmel nézem ezt a könyvet, akkor a regény arról szól, ahogy a főszereplőnket, Verát megmérgezi a felnőttek világa.
Grecsó Krisztián szakembereket megszégyenítő módon tudta papírra vetni egy tízéves kislány gondolat- és érzésvilágát. A regény a ’80-as években játszódik, ám a leírtak talán örökké aktuálisak maradnak.
A főhős Vera, egy kisiskolás leányzó, aki teljesen átlagos életet él, a megszokott szülői elvárásokkal. Az olvasó is egy családi ünnepségbe csöppen a regény kezdetekor, ahol minden kapcsolat meg van játszva. A legborzasztóbb az egészben, hogy ezzel minden szereplő tisztában van…
16. Edith Eva Eger: Az ajándék
“Magadon kívül nincs senkid. Egyedül születsz meg. Egyedül halsz meg. Úgyhogy kezdd azzal, hogy reggel felkelsz, és odamész a tükörhöz. A szemedbe nézel, és azt mondod: „szeretlek”. Azt mondod: „soha nem hagylak el”. Öleled meg magad. Csókold meg magad. Próbáld meg!”
Edith Eva Eger: Az ajándék
Mindig nagyon csodálom, ha valaki feltétel nélkül szereti önmagát. Edith Eva Eger ellenben már többször is tanúságot tett az önismeretéről és önmaga elfogadásáról. Döbbenetes, hogy milyen utat járt be, honnan hová került – és most nem a jól ismert társadalmi ranglétrára gondolok, hanem a belső útjára: a testi és lelki halál küszöbéről emelte fel saját magát.
Úgy érzem, hogy Edith Eva Eger a traumákból építkezik. Minden embernek vannak terhei, nehéz lelki csomagok, amiket képtelenek vagyunk letenni és cipeljük magunkkal egy életen keresztül. Tegyük le ezeket a terheket? Edith Eva Eger azt mondja könyvében, hogy inkább ne! Hanem álljunk meg egy pillanatra és nyissuk ki azokat a bőröndöket. Nézzük meg mi rejtőzik bennük. Valóban olyan borzalmas? Igen? Vegyük kézbe a saját gyötrelmeinket, a traumáinkat, a fájdalmainkat és próbáljuk meg átformálni őket valami széppé, valami jóvá. Tanuljunk belőle. De ne közhasznú tanulságokat, vagy felesleges közhelyeket vonjunk le saját szenvedéseinkből. Inkább arra figyeljünk oda, hogy velünk mi történt. Mit kaptunk a fájdalomtól és mit vett el tőlünk.
17. Edith Eva Eger: A döntés
„A szabadság iróniája az, hogy a szabadságban nehezebb reményt és célt találni.”
Edith Eva Eger: A döntés
Egy könyv sem dolgozott még meg ennyire, mint Edith Eva Eger regénye… Ahogy a történetet olvastam együtt éreztem a szereplőkkel: zokogtam, nevettem, sírtam, dühös voltam, döntöttem, aztán elbizonytalanodtam és újra döntést hoztam – új, idegen mégis felemelő gondolatokkal gazdagodtam és felfedeztem egy járatlan, zegzugos ösvényt magam felé.
Dicó egy kassai zsidó kislány, aki még sok mindent nem ért a világból, de hatalmas álmai vannak, az olimpiára készül és végtelenül boldog és szerelmes. De jön Auschwitz és már nem az Operában balettezik, hanem Dr. Mengele előtt árván, a túlélés érdekében. Féllábbal már a halál torkában volt, de túlélte a náci kegyetlenség minden megpróbáltatását és hazatért testvérével együtt, de a kommunizmus beárnyékolta boldogságát,mégis sikerült új életet kezdenie az óceán túlpartján. Auschwitz árnyékában élve, de családot alapított és karriert kezdett építeni és most segít. Mindenkinek segít ezen a kerek világon ezzel a regénnyel.
18. Robert Merle: Mesterségem a halál
“Néha eltűnődtem a múltamon. Furcsa dolog, de csak a gyerekkorom rémlett valóságnak. Mindarról, ami azóta történt, rendkívül éles emlékeim voltak, de mindez inkább valami hatásos filmre emlékeztetett. Úgy tetszett nekem, hogy ebben a filmben én cselekszem és beszélek, de nem hittem, hogy magát a történetet én éltem át.”
Robert Merle: Mesterségem a halál
Nem egy könnyű olvasmányról beszélünk… Többször is le kellett tegyem a könyvet a kezemből, hogy a súlyos gondolatok után kissé kiszellőztessem a fejem.
A regény a főszereplő, Rudolf Lang szemszögéből íródott, aki gyermekkorában kegyetlenül szigorú nevelést kapott. Édesapja nagyon vallásos ember volt és a papi hivatást szánta fiának. Ám szülei halála után Rudolf katonának állt és a háborúk végeztével igen vitatható életet élt.
A II. Világháború kezdete előtt csatlakozott az SS-hez, majd családot alapított. Múltját teljesen feledve szakított a vallással és minden erkölcsi nézetével. A náci párthoz csatlakozott, ahol fokozatosan mászta meg a ranglétrát, mígnem Auschwitz parancsnoka lett és folyamatosan utasításokat kapott, melyeket nem tagadhatott meg. Erre tette fel életét: feltétel és kérdés nélkül teljesíteni a Fhürer parancsát.
19. Krähling Edit (szerk.): Árnyékban éles fény vagy
Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni kapcsolata a legszebb és legszívszaggatóbb szerelmi történet a magyar irodalomban. Ugyanezek a tulajdonságok jellemzik a költő hitvesi líráját.
Én nagy rajongója vagyok eme párosnak, kiknek élete olykor mesébe illő, mégis viszontagságokkal teli. Az Árnyékban éles fény vagy című válogatás mintegy 325 fotón keresztül ismerteti meg kettejük életútját.
Egészen a gyermekkorukig mehetünk vissza a képeken segítségével, megtekintve a függőágyban duzzogó kétéves Fifit, vagy a kamera előtt komolyan pózoló, még kisbaba Radnótit. Aztán jönnek az iskolás évek, majd az az ominózus matematika korrepetálás, ahol a két kamasz megismerkedik és egymásba szeret…
20. Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
“Az életben a dolgok nem egyértelműek.Még a szerelem sem egyértelmű, pedig legalább a szerelemnek annak kéne lennie.”
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
Végül, de nem utolsó sorban, hadd ajánljam nektek Szentesi Éva remekművét, mely szintén a kedvenceim közé került.
Egy kislány életútjával ismerkedhetünk meg, aki szeretethiányos közegben nevelkedett, majd életét tudat alatt, a körülmények befolyása miatt alakította úgy, hogy az elnyerje környezete tetszését. Bizonyos szinten egy társadalomkritikus nézet is felbukkan a műben, mégpedig az, hogy mennyire nem értelemközpontú rendszerben élünk, mely alacsony érzelmi intelligenciájú embereket szül.
Fontos könyv ez, mely kemény témákat is boncolgat. Szerintem mindenkinek olvasnia kellene!
Könyvözön 
One thought on “2020 20 legjobb olvasmánya”