Előfordul, hogy csak lopott pillanataink vannak az olvasásra, de azt gondolom, hogy nem kell egy könyvnek több száz oldallal rendelkeznie ahhoz, hogy gondolatokat ébresszen az olvasókban. Éppen ezért gyakran rövidebb műveket veszek kézbe, mert szerintem egyáltalán nem mérvadó egy könyv hosszúsága a tartalmával szemben. Össze is gyűjtöttem hat rövidebb, ám annál csodálatosabb írást, melyeket kiváltképp a kevés idővel rendelkező olvasóknak tudok ajánlani.
Balogh Gábor: Nevem Halil
“A világ hatalmas, s az ember egy porszem benne. (…) Mit tudunk mi az idő és a történelem roppant folyamáról, amely annál átláthatatlanabbul és annál zavarosabban hömpölyög, minél távolabbi partjára vetjük szemünket?”
Balogh Gábor: Nevem Halil
Halil egy pakisztáni kisfiú, aki édesapjával és testvéreivel menekül Európába, pontosabban Romániába, mely a családfő szerint “az ígéret földje”. Ám a csempész becsapja őket, ugyanis az ország, ahová a folyón átúszva haladtak, az ország, ami miatt két éve éjt nappallá téve vándoroltak, az ország, amiért édesapjuk életét adta és most a Tisza habjai sodorják nem a végállomás volt, nem a várt megváltás, hanem egy másik, ismeretlen és barátságtalannak tűnő hely: “Madzsarisztán”. Itt minden olyan szokatlan, a nők nadrágot viselnek és dolgoznak, az étel nem halal, a nyelv amit beszélnek különös és semmihez sem hasonló és az utakon kék-fehér zajos autók suhannak, benne “rossz emberekkel”, akik összeszedik a menekült gyerekeket és egy olyan házba viszik, ahol hasonszőrűekkel élnek együtt bizonytalan ideig.
Halil gyerekként kényszerül az apa szerepébe és foggal-körömmel kapaszkodik saját hagyományaiba, ezzel próbálva megtartani identitását minden viszontagság közepette.
Jean Cocteau: Vásott kölykök
“Ahelyett, hogy nyelvtant, számtant, történelmet, földrajzot és természetrajzot tanult volna, inkább azt tanulta meg, hogy éljen ébren egy oly álomban, mely elválasztja a világtól, s a dolgoknak visszaadja a tulajdonképpeni értelmüket.”
Jean Cocteau: Vásott kölykök
Jean Cocteau műve a nagybetűs KÖNYV a számomra, mely nem csupán zseniálisan van megírva, de olyan intenzív érzéseket generál az olvasóban, hogy nehéz utána más könyvet kézbe venni úgy, hogy ne ennek fényében vagy árnyékában olvassuk azt.
Egy ártatlan, gyermeki történetnek indul: a barátságos francia télben, mégis kő kerül a hógolyó mélyére…
A regény tulajdonképpen Elizabeth és Paul története körül forog. A testvérpár pozitív szülői példa nélkül kallódik az életben. Gyönyörű történet arról, hogyan próbálunk segíteni és segítségnyújtásunk mennyire hasztalannak, vagy épp károsnak bizonyulhat egyes szituációkban. Az egész könyv kontraproduktív tevékenységek sokaságából áll össze, melyek a legjobb szándékkal történnek, mégis a rosszul elsülve tesznek tönkre emberi életeket.
Kertai Csenger: Mindig kivirágzik
“Ki vár a harangszó áztatta csöndben?
Kicsoda a világ hátán a napsütés?
Ki az, aki lenyeli a napsütést?
Ki az, aki kirakja a gyerekeket fázni?
Kicsoda a világon botorkáló fájdalom?
Ki imádkozik értem?
Ki imádkozik értetek?”
Kertai Csenger: Mindig kivirágzik
Kertai Csenger kötetétől a szívem mindig kivirágzik…
A verseskötetek célszerűek lehetnek, ha csak egy pár perc áll rendelkezésünkre, mégis szeretnénk valami mély, valami fontos gondolatot magunkkal vinni. A Mindig kivirágzik c. kötetet különösképpen kedvelem, mert számomra mindig a megnyugvás érzetét sugározza, nagyon szeretek elmélyedni a költő soraiba.
Ezen lírai alkotásokban kiemelt szerepet kap a természet, mely számomra nagyon fontos, így könnyebben tudtam azonosulni a felvonultatott életérzésekkel. A Mindig kivirágik minden műve más és más, mégis az összes verset átjárja az író stílusa és ez ad egy egységet a kötetnek, mely az olvasó által teljesedik csak ki igazán.
Márai Sándor: Eszter hagyatéka
“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben…”
Márai Sánor: Eszter hagyatéka
Eszter egy koros vénlány, aki halála előtt még szeretne valamit tenni: meg akarja írni élete történetét.
Lajos volt a nő életében az igazi, a mindent elsöprő szerelem megtestesítője, melytől az ember kissé mindig megvakul. De a férfi Eszter húgát, Vilmát vette feleségül, és megfosztotta őt minden lelki, szellemi és anyagi jótól, ami még a boldogságot jelentette volna Eszter számára.
Egy jellemtelen férfi és egy tiszta, szeretetteljes nő keserves szerelmi történetét olvashatjuk, mely hányatott sorsú szerelem, néha viszonzatlan, mégis gesztusokkal teli – olyan gesztusokkal, melyek olykor kegyetlenek, olykor megváltják a világot, néhol pedig indokolatlanok és meghökkentőek.
Eszter hagyatéka a magyar irodalom és Márai Sándor hagyatéka is, egy gyöngyszem, melyet mindenki a saját olvasatával kell fényesítsen.
Szabó T. Anna: Senki madara
„Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.”
Szabó T. Anna: Senki madara
Hogyan határozzuk meg a különc és az átlagos szavaink jelentését és hogyan vonatkoztatjuk ezeket másokra? Tátos a falu csodabogara, aki mégis köztiszteletben áll az állatokhoz fűződő különös kapcsolata miatt.
A fiú távol az emberektől, a természet lágy ölén tölti napjait az állatok és a madarak bűvkörében.
Egy különös daru jelenik meg időről időre, mely elvarázsolja a fiút, majd Tori személyében egy nő toppan be Tátos életébe…
Szabó T. Anna zseniálisan teremti meg a művészi közeget, melybe a korán sem megszokott karaktereit helyezi a különös problémáikkal egyetemben. A türelmet és a vágyakozást állítja szembe a szabadsággal. Megható ahogy rávilágít arra, mennyire különbözőek is vagyunk mi emberek, s mennyire máshogy viszonyulunk egymáshoz. Míg számomra te a tökéletesség megtestesítője vagy, addig te úgy tekintesz rám, akár egy börtönre.
Simone de Beauvoir: Elválaszthatatlanok
“A jelenlét a szó fizikai értelmében nem annyira fontos. Vagy épphogy túlságosan is az.”
Simone de Beauvoir: Elválaszthatatlanok
Simone de Beauvair Elválaszthatatlanok c. önéletrajzi ihletésű regényét az írónő 1954-ben írta, ám mivel ő is érintett volt és rendkívül intim témát dolgozott fel, nem publikálta. A kéziratot a nevelt lánya találta meg és adatta ki.
Méltatlanul kevés irodalmi mű dolgoz fel a középpontba helyezve baráti kapcsolatokat, így rendkívül örültem a legújabb Beauvoir-műnek. Az írónő gyerekkori barátjának, Zazának állít emléket művében, akit túl korán veszített el. 1929. november 25-én, egy hónappal a huszonkettedik születésnapja előtt Zaza hirtelen meghalt, és ez a váratlan tragédia sokáig kísértette az írónőt.
Művében két kislánnyal találkozunk, Sylvie-vel, akinek a karakterébe Beauvoir saját jellemét írta bele és Andreé-vel, aki által Beauvoir Zazának állít emléket. A két leány együtt tanul egy katolikus leányiskolában, ahol a pedagógusok is elválaszthatatlannak titulálják őket. Sylvie és Andrée kölcsönösen lenyűgözik egymást, karöltve fedezik fel az életet, a lét és a hit nagy kérdéseit, a nőiességet és a szerelmet. Mint a való életben, kapcsolatuk olykor zátonyra fut, vagy sekély vizeken evez, de ők ketten mindig biztos pontot jelentenek egymás számára.
Könyvözön 