“Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, vagyis a másiktól várunk valamit (szeretetet), ahelyett, hogy követelmények nélkül fordulnánk hozzá, és beérnénk a puszta jelenlétével.”
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Még novemberben olvastam Kundera ikonikus művét és azóta motoszkálnak a fejemben a gondolatok, érlelődik bennem a történet, majd készült a regénnyel kapcsolatban egy interjú is, ezért mindig csak halogattam a személyes beszámolóm róla.
Milan Kundera a ’60-as évek Csehországának állít emléket A lét elviselhetetlen könnyűségével, kiemelve a Prágai tavaszt, annak eseményeit és hatásait, melyeket maga az író is átélt, aktív részese volt, továbbá viselte is a következményeit hosszú éveken keresztül.
Ennek ellenére egyáltalán nem mondhatjuk el Kundera művéről, hogy egy történelmi regény. Az író tökéletesen ötvözte a történelmet, a szociológiát, a filozófiát, a pszichológiát, a teológiát, sőt még a biológiát is, és ezek optimumát megtalálva hozta létre művét, mely sokrétűsége miatt nem is olyan nehezen befogadható, mégis sokáig emésztendő, mély, elgondolkodtató olvasmány.
Ugyanakkor a filozofikus, magasröptű létösszegző gondolatok mellett kézzelfogható cselekménnyel szolgál a könyv, mely segíti az olvasót, hogy azonosulni tudjon a mű vezérgondolataival; a szereplőkkel, az ő örömeikkel és gondjaikkal.
“Amikor a szív szól, az észnek nem illik akadékoskodnia.”
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
A regény középpontjában Tomáš és az ő társas kapcsolatai, a szerelmi élete és a szexualitása áll. További hat szereplő nyújt mankót az olvasónak ahhoz, hogy a Tomáš karakterét alaposabban megismerhessük.
A Kundera által létre hívott személyek mind teljesen élethűek, közülük is leginkább Tomáš, aki a saját bizonytalanságából és szeretetéhségéből kiindulva próbálja megismerni a világot, az őt körülvevő személyeket és így próbál értelmet adni az emberi létnek és az élet olykor drasztikus, olykor kegyetlen, néha pedig váratlan eseményeinek. Ezenfelül pontos képet kaphatunk arról, hogy milyen is volt az élet 1960 körül Csehországban, majd a cselekmény előrehaladtával a kitaszított, hontalan, magányos kivándorló szemszögével is megismerkedhetünk.
Kundera már a címmel is rengeteget mondott el a saját írásáról. A lét elviselhetetlen könnyűsége. Végtére is mennyire keveset tesz az ember annak érdekében, hogy pusztán létezzen? És ez a könnyűnek mondható, sok erőfeszítést nem igénylő vegetatív létezés mennyire elviselhetetlen, olykor gyötrelmes tud lenni az emberiség számára…
“Hogyan ítélhetnénk el valamit, ami elmúlik? Az elmúlás pírja a nosztalgia varázsával ragyog be mindent: a guillotine-t is.”
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Könyvözön 