Mindketten úgy emlékeznek,
hogy nyugtalanul tértek nyugovóra,
és nem találták egymást kézen fogva az ágyban.
Lehet, hogy elaludtak és kábán ébredtek,
de lehet, hogy csak nézték egymás emlékét a plafonon,
és nem volt miből ébredni.
Mindketten úgy emlékeznek,
hogy tudták, nemsokára ezt is elfelejtik.
Seres Lili Hanna: Osztódás
Amikor a Vénusz Projekt podcast megálmodóival beszélgettem az irodalom nemek szerinti kategorizálásáról, Solti Hanna említette meg Seres Lili Hanna Várunk című első kötetét. Amikor a interjúnk után rákerestem erre a könyvre egy roppant impozáns, művészi borítót láttam és egy kék alapon piros betűkkel kiemelt címet, amelynek két értelme is lehet. Tóth Krisztina is méltatta a kötetet, de én még mindig nem tudtam, hogy a “várunk” most egy igét vagy egy főnevet jelöl a címben. Csak azt tudtam, hogy ‘mi‘, hogy többesszám van. És ez a többesszám fogott meg.
A világért sem oldanám fel senki kíváncsiságát a kötettel kapcsolatban és nem fejtem meg az olvasók helyett ezt a rejtélyt, viszont elmondok egy tényt, amit mindig egy kis túlzással társítunk a líra műneme mellé, mert az iskolában így tanultuk és súlyosan berögződött mindenki fejébe: a versek a líra én érzéseit közvetítik. Ehhez kétség sem fér, nem tudnám megcáfolni egy szigorú tekintetű, vaskalapos magyartanár kijelentését sem, ugyanakkor tanácsos szem előtt tartani azt is, hogy a versek az esetek döntő többségében egy megélt esemény, egy élmény kapcsán születnek – már a kezdetektől fogva beférkőzött egy kis epika líránkba és ez napjainkban érte el a csúcsát, a kortárs költészet keretén belül kissé összeolvad ez a két műfaj.
Elmondhatatlan öröm számomra, hogy Seres Lili Hanna kötetében is találkozik a tenger a parttal, a líra az epikával, mert ezek igenis összeillő műnemek és a fiatal író művei által ezt be is bizonyította. Hétköznapokról, általa átélt valós vagy akár fiktív dolgokról ír, melyek olyan kétértelműek akár maga a cím. A kötet minden művének van egy kézzelfogható része és egy olyan komponense, melyet az olvasó többszöri olvasás után is csak tapinthat, és nem foghat meg. Egy érzelmi és egy intellektuális elmélyültség is szükséges, ha a Várunk c. kötet olvasására adjuk a fejünket, melyet nyitott lélekkel és elmével lehet csak befogadni.
Az versek az ellentétek találkozására- majd hasonulására – végül összeolvadására épülnek.
Őszintén szólva, hosszú ideje nem sikerült ennyire dinamikus kötetet olvasnom… Nem csak a szemem elé táruló képek mozogtak dinamikusan, hanem az engem érő emocionális ingerek is és az agyam is megállás nélkül pörgött, hogy el tudja raktározni a verssorokat, melyek világra néző, nyitott ablakokként foglalnak helyet a kötetben.
“Többek között a következők inspiráltak: egy prágai uszoda, az Aladdin Disney-verziója, a családom, egyes távoli ismerőseim rám tett benyomása, A Kerepesi út tavasszal, Pataki János, Schein Gábor, Deres Kornélia és G. István László, egy kirándulás, graffiti-felirat egy aluljáróban, egyedül töltött idő a lakásban, a Werckmeister harmóniák, gyerekkori focimeccsek és egy rossz emlék.”
-írja Seres Lili Hanna a kötet utószavában.
Könyvözön 