Egyedül vagyok,
bezárva veled,
így húzom magamra bőrödet,
Nap és piszok sáros egyvelegét.
Lázadoznak a gyengék,
akik nem merik felvenni reggel
a mennyország lepotyogott darabjait,
amik egy buszmegállóban vagy otthon,
az ágy alatt bújtak el, hogy kiszedhessem onnan
egy szelíd idomár mozdulataival.
Kertai Csenger: Ketten
Idén az a szerencse ért bennünket olvasókat, hogy a költészet napján nem csupán József Attila születésnapját ünnepelhettük, hanem Kertai Csenger második kötetének a megjelenését is. Lassan már egy éve jelent meg a fiatal költő első kötete Mindig kivirágzik címmel, most pedig már legújabb verseit is olvashatjuk a Hogy nekem jó legyen címmel ellátott legújabb kötetében.
Őszintén szólva, Simon Márton olyan gyönyörű fülszöveget írt a könyvhöz, melyet nehéz felülmúlni, de nekem most nem is ez lenne a célom. Inkább csak kiegészíteném az előttem szólót.
A Hogy nekem jó legyen annyira kétszemélyes kötet… Lehetetlen, hogy az olvasása közben ne gondoljunk valaki másra, valaki távolira vagy épp valaki túlságosan közelire, valaki elérhetetlenre, valaki meguntra.
Miután már rég valaki másra gondolunk, akkor kezdenek el dolgozni bennünk a versek. Egy porceláncsésze törékenységével szakadnak ránk az ismerősen idegen életérzések, melyek egyszerre skatulyáznak be és egyszerre engednek szabadjára. Minden sor egy-egy már megélt pillanatot hozz vissza, melyek álomból szenderülnek valósággá, s majd ebből a marcangoló, idegtépő ridegségből fúj vissza a lágy szellő oda, ahol a horizont összeolvad a lélekkel.
Sziporkázó, tömör költészet minden vers, melyek a katarzis élményével egyenként mozgatják meg minden porcikáját az embernek. Mindezt úgy, hogy közben örökre helyet fészkelnek maguknak valahol a szívünk tájékán.
Úgy szeretlek,
hogy amikor bemegyek hozzád,
meztelenséged nem rejtegetheted többé,
kirakatba állítom a testeden
megszáradt viharkabátot.
Benne van
a rókaléptű tavaszi frissesség
és az őzek szelídsége,
így kínállak eladásra ,
nem tudod levetni magadról
nézésemet,
számon tartom minden porcikád.
Kertai Csenger: Úgy szeretlek
One thought on “Kertai Csenger: Hogy nekem jó legyen”