“Hetvenhét fejjel kiált nemet, és húszmillió tenyérrel int megálljt a zsarnokságnak.”
– írta Závada Péter a nemrégiben megjelent kötetről.
Szokatlan cím, kontrasztos, ugyanakkor figyelemfelkeltő borító, absztrakt illusztrációk (amelyek a szerző munkái) – mindez megspékelve egy érdekes struktúrális felosztással.
Kellerwessel Klaus első kötetében két verssel és két drámával találkozik az olvasó, amelyek a végletekig kimerítik a kortárs irodalom fogalmát, még akkor is, ha a műbéli idő valójában a múlt…
Erzsébetvárosi rapszódia
“honvágyam van
már nem is tudom hova
vonz engem minden ismeretlen
rejtett mosolya”
Kellerwessel Klaus: Erzsébetvárosi rapszódia
Iszonyúan erős kezdés.
Az Erzsébetvárosi rapszódia a honvágy kettős élét villantja meg az olvasó előtt: az otthon melegében folyamatosan az elvágyódás érzete élteti az embert, míg távol járva az utazó mindig a gyökereire gondol, melyek vissza-visszahúzzák.
Rubini véréből nárciszok nőnek
“Fantázia nélkül nincs gyűlölet.”
Kellerwessel Klaus: Rubini véréből nárciszok nőnek
Bár a dráma szereplői folyamatosan megtévesztenék az olvasót, a történet végkimenetele mégis a címbe van kódolva és előrevetíti a mű végét. Ennek ellenére nem mondanám, hogy ez a minimális spoiler jellegű utalás rontaná az olvasmányélményt, sőt!
A görög drámák mintáját alapul véve, ebben a műben is három szereplő van felvonultatva. Leopold, belga király, Pampuska, a király alatvalója, hű szolgája és Rubini, az anarchista merénylő, aki örökölt mesterségével a király életére akar törni.
A dráma sajátossága, hogy a szező egy zord történelmi időszakot mos össsze a jelennel, amely a színészi játékban nyilvánul meg leginkább, ugyanis a darab abszurditásából fakadóan a színészek nem választják el saját énjüket a színpadon megformált karakterüktől, vagy egy-egy dialógus kellős közepén hangosan mondják a szerzői utasításokat, kritizálva egymás játékát. Leírva ez szokatlannak tűnhet, számomra mégis ez tette igazán egyedivé a művet.
Kellőképp izgalmas, meghökkentő, annyi humorral és iróniával megtűzdelve, ami még nem nyomja el a dráma morális üzenetét. A struktúrális összhangot csupán a szereplők önellentmondásossága ingatja meg, amely a darab legjobb jeleneteit eredményezi.
csonka lili
“Olvasztalak, lehűtelek
Járom álmos táncom veled
Szép új formát adok neked
Olvasztalak, lehűtelek”
Kellerwessel Klaus: csonka lili
Az első dráma után nagyon kíváncsi voltam, hogyan folytatódik majd a kötet… Azt kell mondanom, inkább a kritikus, semmint az olvasó énem kíváncsisága bújt elő belőlem.
Tekintve, hogy az szerzőnek ez az első kötete, érdekelt, hogy mennyire találta már meg írói hangját – kellemes meglepetés ért. Bár tartalmilag a két dráma eltér egymástól, az alkalmazott stílus mégis hasonló, sőt, a végletekig egyedi, mivel olvasás közben nem is tudtam volna más, korábban olvasott művekhez hasonlítani Kellerwessel Klaus írásait.
A csonka liliben a szerep az egyszerű embereké – szó szerint, hiszen megjelenik benne a színház a színházban motívum. A szereplők a közös alkotás jegyében dolgoznak össze. Enyhe kifejezés, hogy egyikük sincs színházi vénával megáldva. A darab visszanyúl a történelembe és pontosan a hozzá nem értés elvéből fakadóan, minden hiteles történelmi kapaszkodót kisarkítva, humorizálva, eltúlozva látunk – de az irónia mindig keserédes és a jelenhez is kapcsolódik, ezt ne felejtsük el a humor mámorában.
A 77 fejű herceg hajnali éneke
“majd egymásban bolyongunk
amíg végül be nem omlunk
mint két elavult cseppkőbarlang
hajnali énekünktől lángol majd az éj”
Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg hajnali éneke
Őszintén, a két dráma hatásától kissé eltompult a líra iránti fogékonyságom, így a kötet címadó versével hosszú ideig barátkozatam. Pedig ez a vers szárnyalt és csupán több valóságon túl fogott talajt és töredelmesen bevallom ehhez a messzi valósághoz, a végtelen modernséghez és absztrakt felfogáshoz az én földhözragadtságom kicsit kevés volt, hiszen a 77 fejű herceggel szemben nekem csak egy adatott, így számomra egy igazi fejtörtő volt ez a költemény – ám ez a lehető legjobb értelemben tekinthető, hiszen a jó versnek két típusa van: amelyik első olvasatra célba ér, illetve amelyiknek időre van szüksége. Kellerwessel Klaus költeményében először az idő dolgozott, hogy aztán az érzések és indulatok vegyék át a hatalmat a befogadó felett.
Könyvözön 