Visszatekintve a letűnt időkre, azt hiszem megállapíthatjuk, hogy a nők helyét és szerepét nemcsak nehéz, hanem egyenesen lehetetlen behatárolni. Minden korban – amelyből maradtak ránk bárminemű adatok – a társadalom eltérő, gyakran szürreális elvárásokat támasztott a női nem felé.
Ezek a követelmények érintették az élet minden területét, társadalmi rétegenként változott, ám ami közös maradt az csupán annyi volt, hogy ezeket az elvárásokat egytől egyig férfiak találták ki. Sokáig a női divatról, vagy az egészségügyi eljárásokról is férfiak döntöttek, amit ma megrökönyödve vehetünk tudomásul, ám száz vagy épp százötven évvel ezelőtt ezt mindenki természetesnek és magától értetődőnek vette.
Budai Lotti számtalan érdekességet gyűjtött egy csokorba a Rizsporos hétköznapok című igényes és képekben gazdag sorozatában, mely rengeteg érdekességgel rukkol elő a női nemről – különböző korszakokat és kultúrákat is érintve.
Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok – Női divat- és hálószobatitkok a 18-19. századból
“Minden könyv egy ablak. Egyes ablakok utópisztikus, mások fantáziavilágokra nyílnak. Vannak, amelyeken kitekintve egy napsütötte tengerpartot látunk, a peremükön átlépve pedig egy szerelmes történet szereplőjévé válhatunk… És persze ott vannak a történelmi regények, amelyek oldalait forgatva az olvasó királyi udvarok pompája vagy épp háborúk viszontagságai között találja magát kopogó cipellőjű udvarhölgyként vagy kardot forgató elszánt katonaként.”
-írja a szerző a kötet előszavában.
Elmondhatatlanul kevés szó esik arról a történelemkönyvekben, hogy a nemesi réteget tekintve, mégis milyen szerepet töltöttek be a hölgyek, azon túl, hogy a nap 24 órájában elképesztően kényelmetlen ruhában pompáztak és a tökéletes szépségideált megtestesítve feszítettek a férjük mellett. Pedig számtalan dolog várt az arisztokrácia női részére a budoáron túl is… Például vendégeket fogadni, ügyeket intézni akárcsak a férj, azzal a különbséggel, hogy utóbbi számára nem dukált minden alkalomhoz egy külön öltözék!
Budai Lotti az első kötetben a nemességre fókuszál, azon belül pedig a divatra, amelyet minden magára valamit is adó, előkelő hölgy szigorúan be is tartott. A XVIII. századtól kezdődően, egészen az 1920-as évekig kalauzol el minket a kötet.
Merész, bizarr, előkelő, abszurd, fodros, színpompás, furcsa, elegáns – ezek azok a szavak, amelyek kivétel nélkül minden divattörténeti periódusra ráillenek és ez teszi olyan izgalmassá az egészet – még akkor is, ha a logika gyakran hibádzott felmenőink gondolkodásmódjából, amikor egy-egy öltözetet kifundáltak!
Ha van valaki, aki kétkedne a könyvben, mert esetleg nem köti len túlságosan a divattörténet, annak is bátran ajánlom, ugyanis érdekességekkel van teletűzdelve az egész mű. Rövidsége miatt jóformán egy-egy kifejtett témához annyi érdekesség társul, hogy az olvasó csak falja a sorokat és meglepődik a könyv végén, hogy mikor repült el 150 oldal?
Tudtad-e?
A hölgyek kiegészítői gyakorta a flörtölés titkos elemeivé váltak. Ilyen többek között a legyező is, amelyet különböző szituációkban használva, a hölgyek a kedvesüknek üzentek. Példának okáért, ha a hölgy jobb kézzel húzta el arca előtt e legyezőjét, azt üzente “Szeretlek!”, ellenben ha leejtette, azt próbálta elmondani “Legyünk inkább csak barátok.” Ugyanakkor ha valaki a csukott legyezőn húzta végig a kezét, némán azt mondta: “Gyűlöllek!”.
Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok – Női életutak és mindennapok a történelemben
„Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.”
-idézi Jean Jack Rousseau-t a könyvben a szerző.
A divattal és a nemességgel szemben, a második kötetben Budai Lotti az átlagos nőkről ír, továbbá arról, hogy mikor milyen szerepet hivatottak betölteni, túl az engedelmes lány, a hűséges feleség, a makulátlan anya és a kiváló háziasszony szerepkörén.
A régmúlt idők asszonyainak életét végigkísérhetjük a kötetet olvasva – kezdve a születéstől, amikor az egész család sopánkodott, ha leányzó jött a világra, a várva várt fiúcska helyett. A legtöbb családnál ez csupán egy plusz éhes szájat jelent, az idő múlásával pedig egy kiházasítandó hajadont – ám addig még van egy számottevő állomás, ami minden időben a fordulópontot jelentette, vagyis a nővé érés pillanata. Ezt különböző idők és kultúrák eltérő módon kezelték, de legtöbbször a tisztátalanságot társították hozzá.
A könyv részletesen kitér a jó feleség ismérveire és a házasélet kötelességeire is, majd az anyaságra és a ház körül végzendő munkákra is. Budai Lotti az összes lehetséges női életutak verzióját bemutatja, nem elkerülve a tabunak számító témákat sem, így szóba kerül a nőkkel szembeni erőszak is, mint kulturális örökség.
Hogy ne csak a merev és komoly dolgokat említsem, a kötetet az írói szarkazmus teszi igazán közvetlenné, mivel Budai Lotti nem hagyta szó nélkül az elvetemült elméleteket, mint például a hysteria nevű betegséget, amivel számtalan hölgyet diagnosztizált az orvostudomány.
Mint a női létnek, a kötetnek is megvannak a naposabb és árnyékosabb részei, éppen ettől olyan életszerű, informatív, ugyanakkor könnyen befogadható az olvasó számara.
Tudtad-e?
A jeggyűrű eredete nagyon messzire nyúlik vissza, pontosan abba a korba, amikor a férfiak választottjukat megvásárolták leendő apósuktól. A menyasszony is ajándékokat kapott, többek között a jeggyürűt, amit nem véletlenül a bal kéz negyedik ujjára húztak fel. Úgy tartották, hogy a szívből kiinduló fő ér ebben az ujjban végződik, vagyis ez a vena amoris, amire ha valaki gyűrűt húz, az garantálja a szerelmet.
Könyvözön 