A rockoperákban a legcsodálatosabb, hogy több óra tömör muzikális élménnyel szolgálnak a nézők számára, miközben esztétikailag is teljes mértékben elkápráztatják a közönséget a látványelemekkel, a koreográfiákkal és a díszes jelmezekkel.
A Jézus Krisztus Szupersztár c. rockopera sokaknak már valószínűleg ismerős lehet az azonos című film miatt, ráadásul a színdarabot sem ma mutatták be, már réges-régen műsorra tűzték. Ám hosszú idő után a Madách Színházban ismét megtekinthető a sikeres darab: megújulva, (részben) új szereposztásban.
Nehéz szavakat találnom erre az előadásra, mivel teljesen lenyűgözve távoztam a színházból, olyannyira harmonikus rendezést és rendkívül tehetséges színészi játékot láthattam.
Bár erősen vallási töltetű a darab, a modern rendezés és az extravagáns kellékek miatt az egész új színezetet kap, a cselekménysorozat sem követi hűen a bibliai evangéliumokat és a kronologikus sorrend is felborult. Ezeket az eltéréseket, fiktív közbeszúrásokat olyannyira jól illesztették a történet egészébe, ha valaki nem ismeri eléggé alaposan a darab alapjául szolgáló bibliai részeket, azt könnyen csapdába csalhatja a darab.
Júdás hitének megingásával indul a mű, majd egy virágvasárnapi jelenetet láthatunk, aztán végigkövethetjük a nagyheti szenvedést, az utolsó vacsorát, a halálra ítélést, a keresztre feszítést, majd a feltámadást. Közbe vannak iktatva egyéb újszövetségi jelenetek is, mint Jézus csodás gyógyításai, az árusok kiűzése a templomból, vagy Mária Magdolna szolgálata Jézus felé, mégpedig akkor amikor drága és illatos olajjal keni be Krisztus haját és kezeit, lábait.
Mária Magdolna karaktere kissé ki volt csorbítva, az ő szerepe a darabban nem teljesen fedte az egykori valóságot, ugyanakkor az ő személyére játszott rá több esetben is Júdás – aki rendszerint Jézus és Mária Magdolna kapcsolatára reflektált és ezáltal fokozódott a későbbi árulóban a kiábrándultság érzete, mely végül a halálos csókhoz vezetett.
Serbán Attila alakításában volt szerencsém látni Júdást, aki nagyon hitelesen hozta a már jól ismert bibliai szereplőt. Már darab első jelenetében elindult a karakter leépülése, apostolból árulóvá válása, nem mellesleg laikus füllel is ki merem jelenteni, hogy ő volt a legszebb énekhanggal megáldott tehetség a színpadon.
Az a bibliai karakter, aki teljesen ellentmondott az elképzeléseimnek Mária Magdolna volt (Gallusz Nikoletta alakításában), aki által a darab megálmodói szerettek volna egy szerelmi szálat belecsempészni a történetbe. Így az eredetileg alázatos, istenfélő nő sokkal inkább tűnk egy temperamentumos, könnyűvérű lánykának, elnyomva a többi bibliai női szereplőt, mint Szűz Máriát vagy a siránkozó asszonyokat, akik helyet sem kaptak a műben.
Végezetül pedig Jézus, akit Fekete Pál testesített meg, mint főszereplő lenyűgöző volt, külalakra is megtévesztésig hasonlított a Krisztusról készült képi ábrázolásokra. Bár kissé hullámzó kedélyű Megváltót láthattunk, mégis bebizionyosodott, hogy Jézusnak még egy rockoperában is helye van!
Zenei szempontból a darab eszméletlen volt, a színészek egytől egyig professzionális alakítást nyújtottak és közben a néző érzékszerveit teljes mégrtékben elkábították a remek táncelőadások, a ritmusos rockdalok és a kettő jól érzékelhető, tökéletes összhangja.
Könyvözön 