“-Ha nem vigyázunk, a horgászatnak és a szerelemnek ugyanaz lesz a vége. Kihagyjuk a lehetőséget!”
Ha ismered azt az érzést, amikor elolvasol egy olyan fülszöveget, ami teljesen megmozgat és felkelti az érdeklődésed, majd a könyvet olvasva egészen mást kapsz, mint amire számítottál, akkor valószínűleg sejtheted, hogy milyen érzésekkel ültem a Vígszínház nézőterén.
A dekadens Berlinbe repíti el a nézőket a Kabaré c. előadás, mégpedig az 1930-as évek elejére. Túl egy világháborún, egy forradalmon, egy gazdasági válságon a nép mulatni akar– erre nyújt pompás megoldást a Kék angyal, a hírhedt berlini bordélyház, ahol a fő attrakció a csodás és extravagáns énekesnő Sally Bowles.
Az első felvonás javarészt itt is játszódott és tomboltak az érzelmek, a fülledt hangulat, mindenki felszínesen boldog volt és csöpögősen szerelmes. Őszintén szólva, elhitették az emberrel, hogy az Amerikából visszatérő, páratlanul tehetséges író első regénye lehet m7ajd világsiker, a boldogságot pedig Sally Bowles karjai között találja meg. A vénlány Fraulein Schneiderre is rátalálhat még az igaz szerelem az özvegy Herr Schultz személyében.
Tánc és mértéktelen hedonizmus – maga az erkölcsi fertő az első felvonás, ami alatt leginkább a Mi lesz még ebből? kérdés kavargott a fejembe, mert a színpadon egyszerre történt minden és semmi. Csupán szemfényvesztés és a valóságtól való menekülés, a felelősség hárítása és gyermeteg komolytalanságot láthatunk.
Mindezzel szemben a második felvonás maga a tömör valóság. A gondtalan, muzsikától visszhangzó berlini éjszakák zaját átveszi a néma csönd, a félelem és a bujkálás. Az ország feletti hatalom a náci párt kezébe került, a művészet megszűnik létezni, Clifford Bradshow, az ír származású amerikai író már rég nem írhatja le azt, amit gondol. Herr Schultz, zsidó származása miatt kénytelen csak az éj leple alatt járkálni és az eddig hangos és fényűző Berlint, most sötétség és félelem rázza át.
Amilyen meglepően bizarr volt számomra az első felvonás, olyannyira lesokkolt a második rész. Számos könyvet olvastam és filmet láttam már a németországi náci uralomról, a holokausztról, de egészen hátborzongató volt élő emberek karjain látni a horogkeresztes pántot.
Természetesen a világháború nem csupán a Kék angyal hangulatvilágát árnyékolta be, a szerelmesek felhőtlen boldogságára is fekete fátyol borult. Az új politikai nézet a gyerekeket teljesen beszipolyozza, az emberek véleményét pedig teljes mértékben megosztja.
Mint a való életben, a színpadon is teljesen váratlanul csapott le a védtelen emberekre a történelem árnyéka, éppen ettől volt olyan megrázó az egész: a hirtelen váltás, az éles kontrasztok és az emberek politikai pálfordulása.
Könyvözön 