Szerb Antal: Budapesti kalauz – Marslakók számára

“A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú. Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa.”

Szerb Antal: Budapesti kalauz

Szerb Antal nem csupán páratlan humorral rendelkezett, hanem némi furfanggal is, mivel rendkívül kecsegtető címet adott rövidke útikönyvének. Bevallom, elsősorban engem is a címe fogott meg – kinek ne keltené fel a kíváncsiságát egy olyan mű, melyet maga a szerző a marslakóknak címzett?!

Ha létezett irodalmi marketingfogás majd száz évvel ezelőtt, akkor ez biztosan az volt… Bár a narrátor valóban egy földönkívülinek készül bemutatni szeretett fővárosunkat, a valódi címzettek igazság szerint a budapestiek, továbbá azok, akik alaposan ismerik ezt a várost. A szerző Budapest bemutatását kimeríthetetlen humorral és szarkazmussal teszi, karikatúrát festve a különböző nevezetességekről és a turistákról, lakosokról egyaránt.

Tény és való, hogy a hangnem cinikus, de azt el kell ismerni, hogy a könyv bevégezte rendeltetését, ugyanis be lehet vele járni a különböző látványosságokat, ráadásul Szerb Antal szemével az olyan delikvensek számára is élvezetes lehet, akik napi rendszerességgel sétálnak el a könyvben felsorolt épületek mellett és úgy ismerik őket, mint a tenyerüket.

Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne ez a Budapesti kalauz a XXI. században, így született egy alternatív, Szerb Antal művére rájátszó novella, az eredetihez hasonlóan, kissé humoros hangvételben:

Budapesti körütazás 350 forintért

Váltson egy darab 350 forintos vonaljegyet bármelyik BKK automatánál, majd lehetőleg a Széll Kálmán téren szálljon fel a 4-es/6-os villamosra, hogy teljes legyen az élmény. (A felszállást végezheti teljesen véletlenszerűen, az időjárás viszontagságai, a villamos telítettsége vagy épp a sofőr iránt tanúsított szimpátia alapján, de választhat tudatosan is, a végső desztináció szerint, avagy már most eldöntheti: hová akar kilyukadni páratlan körutazásunk végeztével.)

Lehetőleg ablak melletti helyet válasszon, kedv szerint le is ülhet, ám ajánljuk elkerülni a reggel hét és nyolc óra közötti tumultust, illetve a délután négytől akár hat óráig is elhúzódó tömegnyomort. Kérjük, ennek tudatában ütemezze be budapesti körutazását a kis vakációjába.

Mindezek tények birtokában, ráadásul azok után, hogy kiélvezte a Széll Kálmán tér csodálatos épületeit és a friss levegőt, amit még a járműre való felszállás előtt szívhat, a megfelelő villamost kiválasztásával indulhat is az utazás.

Figyelem, az ajtók záródnak! Jó szórakozást kívánunk!

Jelenleg, míg Budán tartózkodunk, ajánljuk a csendes, elmélyedt nézelődést, hiszen a Széna tér és a Mechwart liget, (mint utóbbinak neve is erről árulkodik) valóságos oázisok a főváros szívében. Amíg a fákat keresgéli a kommunizmus csodás kis maradványai között, már huss, el is illant az idő és mielőtt annyi mondhatna, hogy “négyeshatos” már a Margit híd lábánál is találjuk magunkat.

Most kell ám jól és egyszerre sok helyre figyelni: ha menetirány szerint helyezkedett el a villamoson, akkor ez az instrukció magának szól, ha mégsem így tett, akkor alázatosan kérjük: FORDULJON MEG! Tehát, mint mondottunk volt, a hidat a Margitsziget szeli ketté (pontosabban lelóg a híd menetirány szerinti bal oldaláról, de ez most csak részletkérdés). Amíg a szigetet nem éri el a csilingelő, sárga csodajárgány, addig érdemes még vissza-visszapillantani Buda irányába, így költői távlatokból szemlélheti a Várnegyedet és a Sándorpalotát.

Amint a szigethez érünk, próbáljon meg elszakadni a ténytől, hogy épp Buda és Pest között lézengünk a senki földjén, ráadásul a hömpölygő Duna felett és szemeit szegezze a Margitszigetre. Ha valahol ajánljuk, hogy szálljon le, akkor ez az a megálló, (ám ezt tegye annak tudatában, hogy bizony-bizony ebben az esetben újabb 350 forinttól könnyíti majd meg a zsebét a budapesti tömegközlekedés). Ha leszáll, akkor csodálja meg a régi kolostor romjait, és a gyönyörű szigetet, melyet körös-körül a Duna habjai öveznek. Ha úgy tetszik, akkor sétálja körbe a szigetet, ám itt kötelességünknek érezzük tudatni, hogy a körúton belüli körút jó részét csak a futópályán teheti meg, így fokozott figyelemmel haladjon, nehogy elragadják a rohanó világunkban is állandóan rohanó sportemberek.

Amennyiben leszállt, üdvözöljük újra a fedélzeten, ha ezt mégsem tette meg, akkor reméljük, hogy az élmény kedvéért mindent elképzelt, amit mi papírra vetettünk. Bármi is történt: fel a fejjel és tekintetét legeltesse immár Pest irányába, ahol megcsodálhatja a meseszép Parlementet, ahol napról napra az országunkat érintő ügyes-bajos dolgokról döntenek. Hát nem gyönyörűséges ez az épület?

Nagy lehet a kísértés, hogy itt (is) leszálljon, de kérve kérjük legyen még egy kicsit türelemmel, mert megérkeztünk Pestre! Első állomásunk a főváros ezen részén a Jászai Mari tér, mely egy híres színésznő nevét viseli, akiről bizonyára már ön is hallott. Ha már színésznőről esik szó, el kell mondanunk, hogy a következő szakaszon jó pár színház mellett elrobogunk majd, kiemelném itt a Vígszínházat, mely immár több mint száz éve biztosít szórakozást a pesti polgárok számára. (Ugyanitt üzenjük a sofőrnek, hogy ezen a szakaszon kifejezetten vigyázzon az öngyilkos hajlamú művészekkel.)

Ne csüggedjen el, hogy nincs bérelt páholy az ön számára a színházban, hiszen a villamoson már van biztos helye és a Nyugati pályaudvarnál jó eséllyel fel is száll majd egy önjelölt harmonikaművész, aki csodás dallamokkal kápráztatja majd el önt és a kedves utazókat.

Következzék hát az Oktogon, amely nem véletlenül kapta ezt a nevet, hiszen egy páratlan matematikai csodáról beszélhetünk, ugyanis az örökké zsúfolt téren álló épületek egy tökéletes nyolcszöget zárnak közre. Ha kedves utazónk véletlenül pont matematikus, akkor gyönyörködjön csak tovább eme mértani alakzatban, ha pedig nem az, akkor vigyázzon, mert ezen a megállón a vártnál mindig több személy száll fel turistajáratunkra.

Az Erzsébet körúton engedje csak el magát és csodálja meg a monarchia idejéről ránk maradt bámulatos épületeket, ha pedig igazán szemfüles, talán még a New York kávéházat is kiszúrja, ahol egykoron Szerb Antal is üldögélt kávéját szürcsölgetve. Ki tudja? – talán a Budapesti kalauzt is ott írta meg…

Reméljük, hogy összeszedte minden lelki erejét és szociális érzékenységét (illetve a zsebében kallódó aprópénzt), mert következő állomásunk a Blaha Lujza tér. Utazásunk mélypontjához érkeztünk, egyenesen a mélyszegénységbe. Ahogy a villamos tovább akarna siklani, elhalad majd a Népszínház utca mellett – kérjük, saját érdekében inkább fordítsa jobbra a fejét és figyelje az építkezést, mely keretén belül épül és szépül a VIII. kerület.

A Rákóczi térnél, kérjük vonatkoztasson el a hely múlt századbéli funkciójától, mert nagyban rombolja a hely szépségét és esztétikai látképét. Ha a Margitszigeten nem szállt volna le, a Harminckettesek terén próbálja ezt bepótolni, ugyanis Pest legszebb környékén járunk: sétáljon csak végig a Reviczky, a Szentkirályi és a Mária utcákon és csak élvezze a puritán, városi szépséget.

A Corvin-negyed mellett elhaladva, hazafiasan emlékezzen meg az ’56-os forradalomról – ha netán külföldi turistákról van szó, akkor nyugodt lélekkel kérdezgessék csak eme tragikus, ám hősies történelmi eseményről a villamoson utazó honfitársakat.

A Ferenc körúton az ember fia lassan már elkezdheti a könnyes búcsúzkodást, mert hamarosan magunk mögött hagyjuk Pestet és a Boráros téren zakatoló HÉV egyébként is elrontaná a szentimentális pillanatot.

A Petőfi hídon most már lehet a figyelmet az áradó Dunának szentelni, illetve a hídon átkelve bátran meg lehet fejteni, hogy tulajdonképpen jobbról balra vagy balról jobbra morajlik a szent folyam.

A budai hídfőhöz érve elérkezett a pillanat, amikor a 4-es és a 6-os villamos útja kettéválik, így immár a felszállás pillanatában kiválasztott desztináció felé halad. Dőljön hátra – és ha szabad ajánlanunk kezdjen bájcsevejbe Budapest szépségeiről egy olyan törzsgyökeres fővárosival, aki a végállomáshoz közeledve még mindig fent ül járművünkön.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: