Erna Sassen: Nem vagyok elég

Keze gyengéden
a csípőjén
a lélegzete megnyugtatja
a bőre illata
puha és vigasztaló
és amit mond

Kisüt tőle a nap

A karjában
mintha mindig is így lett volna
mintha évekig tartó keresés után
megtalálta a végcélt
mintha így kellett volna lennie
És arra gondol:
szomorúnak lenni
nem rosszabb,
mint bezárva

A könnyek a végén erednek el
a végén, a végén
a v é g é n
erednek el

Kisütött tőle a nap

– részlet a regényből.

Erna Sassen, a holland származású színésznő 2004-ben kezdte meg írói pályafutását egy egészen sajátos módon. Nem a művészetek és a világ mélységeit önti szavakba, hanem ifjúsági- és gyermekkönyveket ír, ám azt a lehető legművészibb, legmélyebb módon teszi.

Nem vagyok elég c. műve egy 16 éves lány életébe és lelki világába enged betekintést, annak belső monológján keresztül.

Tessel édesanyjával él együtt, bátyja már kirepült a családi fészekből, édesapja pedig Tessel és a család életéből repült ki. A lány múltjával kapcsolatban nem áll túl sok információ a rendelkezésünkre, ám én ezt egyáltalán nem is igényeltem olvasás közben, mivel Tessel jelene, amibe csöppenünk sokkalta érdekesebb, mint bármilyen múltbéli anekdota.

A jelent boncolgatva: adott egy érzelmileg eléggé sérült gyerek. Tegyük hozzá a receptünkhöz az iskolai nyomást, a felszínes barátságokat, egy csipet művészetet, a kamaszkorral járó szépségeket és dióhéjban meg is kaptuk a regény eszenciáját.

Ám ez nem ilyen egyszerű – az irodalomban az a csodálatos, hogy az útjai kifürkészhetetlenek, így ajánlott a dolgok mélyére ásni.

Tesselt művészi hajlamokkal áldotta meg a sors, így gyakran a zenélésbe és a dalszövegírásba menekül az iskolai gondjai elől., ugyanakkor maximalista, így a legkisebb feladatok megoldása is sok erőbevetést igényelnek az esetében, így nem csoda, hogy a záróprojekt megalkotása óriási fejtörést okoz a számára. A rengeteg felszínes kapcsolat csak fokozza a lány zavarát – egyetlen igazán jó barátja van, mégpedig Kevin, ám kapcsolatuk teljes mértékben megszakad Tessel folyamatos frusztrációja és depressziója miatt. Édesanyjára sem támaszkodhat, hiszen ő az összes nemi szerepet magára vállalta, hogy lányát fel tudja nevelni.

Egy gyászoló édesanyába kapaszkodik, aki számára teljesen idegen, mégis a fájdalomban tudnak egyesülni és egy egészen szokatlan kapcsolat köttetik meg közöttük.

A szerelem sem kerüli el Tesselt, ám túl korán, egy túlságosan elérhetetlen ember személyében bukkan fel a lány életében, így önértékelési problémái és megfelelési kényszere tovább erősödik. Az a szerencse éri, hogy az iskolában tevékenykedő drámatanár és egyben színész mellé szegődhet, akinek segít megrendezni az iskolai darabot. Tessel egyre több olyan feladatot is elvállal, mely már nem tartozik munkakörébe, csupán szívességből teszi ezt meg, így például gyakran elkíséri tanárát a színházi előadásaira is. Viszonyuk már régen túlhaladt egy normákba illő tanár-diák kapcsolaton, főhősünk így az érzelmi manipuláció áldozatává is válik.

A regény olyan, akár egy kamasz tűpontos lélekrajza: a stílus tökéletesen igazodik a szereplő lelki világához – egyszerre művészi és mély, ugyanakkor rendkívül kusza és zavart, mely segít igazodni Tessel ingadozó mentális állapotához.

Brutális mélységeket érint ez a könyv: depresszió, gyász, perfekcionizmus, érzelmi dominancia, erőszak és még sorolhatnám… Egy biztos: rengeteg kérdést vet fel ez a mű az olvasóban és egy ilyen őszinte és megterhelő vallomás után nem meglepő, ha mi is kicsit azt érezzük, hogy meg vagyunk viselve…

A kiadó – zseniális módon – erre is talált megoldást, ugyanis Pál Mónika pszichológus mellékelt utószót a regény végére részletes magyarázatot adva a főszereplőnk mentális problémáira és betegségére. Nem túlzás azt mondani, hogy minden könyv végére szükségeltetne egy ilyen melléklet – irodalomterápiás hatása van és segíti a történet lélekben való lebomlását.

“Pont ez a jó a költészetben és úgy általában a művészetekben. Mindent lehet és soha semmi sem tökéletes.”

Erna Sassen: Nem vagyok elég

Hírdetés