“Nincs olyan, hogy mindent kibírni. És nem is kell.”
Nyulász Lelle: Rajtam kívül
Kamaszregény címszó alatt hajlamosak vagyunk valami nagyon szórakoztató, rózsaszín ködben úszó, humoros olvasmányra gondolni, amit bárki elővehet, amikor éppen valami könnyed sztorira vágyik. A helyszín többnyire egyértelmű: az iskola, az otthoni közeg, hébe-hóba pedig egy-egy szórakozóhely vagy házibuli. Milyen egyszerű a képlet! Máris kézhez kaptuk a felhőtlen nyári olvasmányunkat, amit a tengerparton ücsörögve lapozgathatunk.
Bárcsak ilyen egyszerű, problémamentes lenne egy jó kötet összetétele, de egy igazán minőségi, szépirodalmi beütésű és mélystrukturális problémákat felvonultató ifjúsági regény szerencsére nem építhető fel egyetlen sablonra. A Rajtam kívül márpedig ilyen regénynek bizonyul.
Nyulász Lelle egy vidéki iskola fojtogató közegében és az “otthon melegében” boncolgat olyan aktuális témákat, mint a rasszizmus, a toxikus maszkulinitás vagy éppen a slut shaming – mindezt egy tizennyolc éves fiú, Márk nézőpontján keresztül teszi.
Sorok közötti hangsúllyal vannak ellátva az ítélkező prekoncepciók, amelyek felülírják a valóságot és az alanyi jogon való létezés szabadságát, továbbá az online világ által kitörölhetetlen múlt is nagy szerepet kap ebben a történetben. A társadalmi konvenciók szorongató légkörében önkéntelen meghasonulásra van ítélve mindenki, aki a normák határain túlra esik.
Mind cselekményében, mind mondanivalójában óriási kontrasztokat képvisel ez a mű és a végletekig megy el akár egy-egy karakter megformálása során. A kifelé tündöklő egyéniségekben valójában szép csendesen húzódnak meg az elhallgatott traumák és a papírgalacsinná összezsugorított problémák, melyek csak a négy fal között bomlanak ki. Ám a nehézségek alól való feloldozás itt sem történik meg, inkább bővül a soha véget nem érő lista.
Az elbeszélői nézőpontot birtokló Márk gödörből gödörbe bukdácsol és képtelen beszélni a problémáiról, a nyomasztó szorongásról, amivel küzd, mivel ezáltal megtörné a személyéhez és a neméhez társuló elvárásokat is – elvégre egy férfi soha nem sírhat, aki pedig egy igen népszerű kamasz, ráadásul közismert kurafi hírében áll, arra még inkább vonatkoznak ezek (a valljuk be alacsony érzelmi intelligenciával meghozott) íratlan szabályok.
Márpedig olyan problémákat elhallgatni, amelyeket a pályaorientáció, a nyomasztó otthoni légkör és a szülői elvárások keltenek életre főhősünkben, nem csupán nem tanácsos, de hosszútávon kivitelezhetetlen.
Lehetséges kitörni egy ilyen sok oldalról gondosan felépített szerepből, melyet a külvilág festett meg igényes alapossággal vagy egyenes út vezet a bukás felé? Meddig nyúlnak a személyes határaink és hol jön el az a pont, ahol már segítségre van szükségünk? Barátok vesznek körül vagy cinkostársak, akik bármikor, teljes empátiával és elfogadással hajlandók a viselt állarc mögé nézni?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget Nyulász Lelle első regényében, melyekről nem beszélünk eleget, mégis sokunk életét alapjaiban határozzák meg ezek a tematikák. A válaszok nem egyenes utat nyújtanak a problémák megoldásához, de sok horizonttágító gondolatot adnak át, melyek ösvénnyé alakulhatnak olvasói tudatunkban.
Könyvözön 