Edith Eva Eger: Az ajándék

“A szenvedéseink nagy része abból a tévképzetünkből ered, hogy nem lehetünk egyszerre szeretetre méltóak és valódiak: ahhoz, hogy mások elfogadjanak és elismerjenek, meg kell tagadnunk, vagy el kell rejtenünk az igazi énünket. A munkám során a feltétel nélküli szeretetet kívánom kiterjeszteni a klienseimre, és afelé terelni őket, hogy felfedezzék, akkor válunk szabaddá, ha nem viselünk hamis álarcot,

Kosztolányi Dezső: Csodát nekem

“Olyant akarok, amit még senki sem látott, ami érdekes és borzasztó, ami csodálatos. Olyant akarok, ami nincs. Csodát nekem, a csodát, ide a kezembe. Más nem kell.” Kosztolányi Dezső: Csodát nekem Kosztolányi Dezső kötete valóban egy darabka csoda a karácsonyfa alatt, melyet olvasva egy kicsit megáll az idő körülöttünk és lelassul a világ. Kicsit erőltetettebbnek

Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték

“Mert Karácsonyország alkotmányát nem az ész, hanem a szív diktatúrájára építették.” Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték Tény és való, hogy nem vagyok elragadtatva a novelláskötetektől, Karinthy pedig nem az az író, akitől minden könyvet rongyosra olvastam volna. Ennek ellenére ezt a válogatást seperc alatt kivégeztem és már szorgosan válogatom, hogy mik lesznek a következő olvasmányaim eme

Simone de Beauvair: Elválaszthatatlanok

“A jelenlét a szó fizikai értelmében nem annyira fontos. Vagy épphogy túlságosan is az.” Simone de Beauvair: Elválaszthatatlanok Simone de Beauvair Elválaszthatatlanok c. önéletrajzi ihletésű regényét az írónő 1954-ben írta, ám mivel ő is érintett volt és rendkívül intim témát dolgozott fel, nem publikálta. A kéziratot a nevelt lánya találta meg és adatta ki. Én

Péterfy-Novák Éva és Szentesi Éva: Damaszt és paprikás csirke

“A gyerekkor az, amikor laskatésztáért könyörögsz nagymamának. A gyerekkor az, amikor anya magas sarkújában slajferolsz a járdán, és rohannak utánad, nehogy kitörd a nyakad. A gyerekkor az, amikor ezer aranytalléros a húslevesed, mert olyan gazdagok vagytok, hogy pénz se kell.” Péterfy-Novák Éva és Szentesi Éva: Damaszt és paprikás csirke Ha Péterfy-Novák Éva és Szentesi Éva

Weöres Sándor: A teljesség felé

“Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.” Weöres Sándor: A teljesség felé Weöres Sándor A teljesség felé címmel ellátott gondolatsorozata akár az író “füveskönyve” is lehetne. Az olvasó ne számítson semmi konkrétra, kézzelfoghatóra. Itt minden elvont, absztrakt és ahogyan a cím is jelöli, ez a

Etyek történetéről és A fekete rózsáról

Fotó: Tamás-Vancák Adrienn Októberben jelent meg Bauer Barbara legújabb regénye a Jaffa Kiadó gondozásában. Ennek örömére beszélgettem az írónővel a könyvről és az írás folyamatáról, illetve az etyeki életről, melyet A fekete rózsa lapjai is felelevenítenek. K. A.: A közelmúltban jelent meg az új regényed, A fekete rózsa, mely idén a második, összességében véve pedig

Bauer Barbara: A fekete rózsa

“Az emlékezéshez nincs szükség tárgyakra. Ami igazán fontos, az bennünk van, elkísér, végigjárja velünk az utat, előjön, talán még súg is, ha kell, de aztán visszahúzódik a felejtés mögé, legyen az öröm vagy bánat, jó vagy rossz. Mind képes táplálni, mind erőt ad, mutat valamit. Mind elmozdít és más irányba visz tovább.” Bauer Barbara: A

Szabó Magda költészete

“Én nem akartam sohasem.Nekem nem olvadt ereszem,ha március jött, s szerteszéttördelte a szomszéd jegét.Én nem akartam emberisorssal, mint hinta, lengenimélyből magasba s újra le;tengerbe vágytam szüntelen:fövénybe fúrni hátamat,hallgatni, mint a nagy halak,és nem bukni a fénybe fel,és nem követni éneket,ha lengenek a fátyolok,ha zengenek a távolok.” Szabó Magda: Sohasem Szabó Magda prózai remekműveivel beírta magát

10 könyv télre

Robert Merle: Mesterségem a halál “Néha eltűnődtem a múltamon. Furcsa dolog, de csak a gyerekkorom rémlett valóságnak. Mindarról, ami azóta történt, rendkívül éles emlékeim voltak, de mindez inkább valami hatásos filmre emlékeztetett. Úgy tetszett nekem, hogy ebben a filmben én cselekszem és beszélek, de nem hittem, hogy magát a történetet én éltem át.” Robert Merle: