Ivana Dobrakovová: Anyák és kamionsofőrök

“Mintha egy embert gond nélkül le lehetne cserélni egy másikra, mint amikor vásárolsz valamit például, de nem vagy megelégedve az áruval, és másnap egyszerűen visszaviszed. Lecserélni tizenhét évet. És a helyébe valami mást, újat, jobbat akarni. És meg is kapni.” Ivana Dobrakovová: Anyák és kamionsofőrök Az elmúlt időszakban figyeltem meg magamon, hogy bizony-bizony az olvasmányaimBővebben: “Ivana Dobrakovová: Anyák és kamionsofőrök”

Almási Kitti: Ki vagy Te?

“(…) a magad tempójában juthatsz a legmesszebb, ha túlságosan sietsz, csak sérüléseket szerzel.” Almási Kitti: Ki vagy Te? Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos téma az önismeret. Amikor a hibáinkkal kell szembenézni, akkor általában jól látjuk a helyzetet, (ám olykor itt is el tudunk menni egy negatív irányba). De mi van az erényeinkkel, vagy azzalBővebben: “Almási Kitti: Ki vagy Te?”

5+1 rövid könyv arra az esetre, ha nincs időd olvasni

Előfordul, hogy csak lopott pillanataink vannak az olvasásra, de azt gondolom, hogy nem kell egy könyvnek több száz oldallal rendelkeznie ahhoz, hogy gondolatokat ébresszen az olvasókban. Éppen ezért gyakran rövidebb műveket veszek kézbe, mert szerintem egyáltalán nem mérvadó egy könyv hosszúsága a tartalmával szemben. Össze is gyűjtöttem hat rövidebb, ám annál csodálatosabb írást, melyeket kiváltképpBővebben: “5+1 rövid könyv arra az esetre, ha nincs időd olvasni”

Annie Ernaux: Lánytörténet

“(…) ez az elbeszélés azt a veszedelemmel teli utat mutatja be, amely eljuttat a révbe érést jelentő íráshoz. És végső soron azzal a tanulsággal jár, hogy nem az a fontos, ami történik, hanem az, hogy mit kezdünk azzal ami történik.” Annie Ernaux: Lánytörténet Annie Ernaux a kortárs francia irodalom egyik legismertebb alakja és őszintén sajnálom,Bővebben: “Annie Ernaux: Lánytörténet”

Meg Waite Clayton: Az utolsó vonat Londonba

“Az aggodalom nem ugyanaz, mint a tetteid értékének el nem ismerése.” Meg Waite Clayton: Az utolsó vonat Londonba A 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg Meg Waite Clayton Az utolsó vonat Londonba című regénye, mely egészen 1936-ig repíti vissza az időben az olvasókat. Az írónő a II. Világháború atmoszféráját teremti meg, regénye megtörtént eseményeken alapszik,Bővebben: “Meg Waite Clayton: Az utolsó vonat Londonba”

Balogh Gábor: Nevem Halil

“Egyre kevésbé emelkedik ki a hullámok közül, már csak egy úszó test, mint valami korhadt fatörzs, de a jövője már annyi sem, a fa megakadhat valahol, és talán emberek kihalásszák, ha megszárad tüzet gyújtanak belőle, de az én apámmal ugyan mit tudnának kezdeni? Ő már semmire se jó, emléknek talán, de annak is alig, csupánBővebben: “Balogh Gábor: Nevem Halil”

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

“(…) és az ilyesmit megérzi az ember. Hogy ki az, akivel szeretetben létezhet.” Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz “Elkerülni a nehéz témákat gyávaság. Én pedig nem akarok gyáva könyveket írni.” – írja Péterfy-Novák Éva a regény utószavában, és azt hiszem, hogy ezzel mindent elárult saját művéről. A regényben párhuzamosan ismerkedünk meg a nagyapa életútjánakBővebben: “Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz”

Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy

“Vágyom. Volt ebben az érzésben valami tisztaság, amelyet más benyomások nélkülöztek, valami egyszerűség, noha egyszersmind ez maradt a világon a legnagyobb bonyodalom.” Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy Sophie Mackintosh legújabb regénye egy felkavaró, mondhatni vérlázító disztópia az anyaságról. Az írónő egy elég kemény témát kezdett el feszegetni, tág értelemben a nők jogainak korlátozásáról és a szabad akaratrólBővebben: “Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy”

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

“A rákbetegség igazi arcát a kínok mutatták meg. A mérhetetlen fájdalom kényszerített végül arra, hogy olyan mélyre ássak magamban, amennyire soha nem akartam, és olyan kegyetlenül számoljak le önmagammal, amire e nélkül a betegség nélkül soha nem lettem volna képes.” Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam Szentesi Éva fikciói is rendkívül sokkoló írások, ez aBővebben: “Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam”

Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál

“Az emberek csukott szemmel utaznak a reménytelenségbe, én meg kibámulok az ablakon, és arról ábrándozom, hogy valaki felemeli ennek a mocskos szerelvénynek a tetejét, kiemel innen, és elvisz messzire, ahol megszűnik ez az életem, és elkezdődik egy másik, ami sokkal, de sokkal jobb ennél.” Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál Szentesi Évának – ez nem vitatott,Bővebben: “Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál”