Keze gyengédena csípőjéna lélegzete megnyugtatjaa bőre illatapuha és vigasztalóés amit mond Kisüt tőle a nap A karjábanmintha mindig is így lett volnamintha évekig tartó keresés utánmegtalálta a végcéltmintha így kellett volna lennieÉs arra gondol:szomorúnak lenninem rosszabb,mint bezárva A könnyek a végén erednek ela végén, a végéna v é g é nerednek el Kisütött tőle aBővebben: “Erna Sassen: Nem vagyok elég”
Címketár:lélektani regény
Rachel Cusk: Körvonal
“De hát nem árulás-e, ha az emberek hallgatnak arról, ami velük történt, nem árulják-e el ezzel, ha mást nem, önmaguknak azt a változatát, amely azt a dolgot megtapasztalta? A történelemről például soha senki nem mondta, hogy nem kell beszélni róla. Épp ellenkezőleg, történelmi értelemben a hallgatás maga a feledés, márpedig az emberek ettől félnek aBővebben: “Rachel Cusk: Körvonal”
Gustave Flaubert: Bovaryné
– Jaj, hát nem tudja, hogy vannak örökké gyötrődő lelkek? Nekik álmok kellenek, aztán a cselekvés, a legtisztább szenvedélyek és a legféktelenebb élvezetek, s ezért mindenféle hóbortba, őrültségekbe vetik bele magukat. Gustave Flaubert: Bovaryné Flaubert művének nagysága és zsenialitása nem vitatott, ennek ellenére Bovaryné személye nagyon megosztja az olvasókat. Emma megkapta már azt is, hogyBővebben: “Gustave Flaubert: Bovaryné”