2022 22 legjobb olvasmánya

Szinte már hagyomány, hogy lezárásképpen minden éveben összegyűjtöm a kedvenc olvasmányaim, így ez idén sem történhetett másképpen. Sok-sok mérlegelés és önmagamnak a győzködése után megszületett 2022 22 legkedveltebb könyvélményeinek a listája is, ahol a sorrend egyáltalán nem mérvadó. Annie Ernaux: Évek “Kamaszkorával szemben, amikor biztosan tudta, hogy évről évre, sőt hónapról hónapra változik, miközben a

A második világháború feminista narratívái – Polcz Alaine: Asszony a fronton

„A háború nem könnyű. A házasság sem. Megpróbálom elmondani Neked, hogyan volt, Mert egyszer már el kell mondanom.” Polcz Alaine: Asszony a fronton A fent idézett mottóval indítja Polcz Alaine Asszony a fronton című regényét, mely áthatóan foglalja össze a mű cselekményét: egy asszony helytállása, próbája és meghasonlása a házasság és a második világháború kereszttüzében.

Totth Benedek: Holtverseny

“Eddig csak filmen láttam hullát, de nem az ijeszt meg, hogy talán most igaziból is fogok, hanem hogy ezt az egészet a vérrel meg a féklámpa fényével nagyon szépnek látom.” Totth Benedek: Holtverseny Holtverseny nem csak az uszodában van. A versenyszellem ott lüktet a betűk mögött és ez a taktus magában hordozza a folyamatos pörgést,

Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia

“A felnőttek azt hiszik, hogy egy gyerek sosem unatkozik, mert még az ujjaival vagy a nyelvével is el tud játszani. Sőt gyakran, mikor a gyerek az ujjaival játszik unalmában, azt hiszik, milyen jól elvan. Mi még nem játszottunk az ujjainkkal, de rendesen unatkoztunk.” Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia A bogyósgyümölcskertész fia c. regény egyáltalán nem

Szálinger Balázs megfordult a világ körül – több, mint kétszer

“Legelőször A történelem veszett ki a történetekből.” Szálinger Balázs: 360° Megfordulni a tengelyed körül: euforikus élmény. A 360°-ban, ami folyamatosan körülvesz minket csak egy állandó van és ez a változás. A tér, ami körbevesz bennünket sohasem közönbös, mindig van benne valami, ami inspirál, meghat, felháborít, összetör, elrepít vagy éppen lehúz, megbotránkoztat, de közben körülölel. Szálinger

Nyulász Lelle: Rajtam kívül

“Nincs olyan, hogy mindent kibírni. És nem is kell.”Nyulász Lelle: Rajtam kívül Kamaszregény címszó alatt hajlamosak vagyunk valami nagyon szórakoztató, rózsaszín ködben úszó, humoros olvasmányra gondolni, amit bárki elővehet, amikor éppen valami könnyed sztorira vágyik. A helyszín többnyire egyértelmű: az iskola, az otthoni közeg, hébe-hóba pedig egy-egy szórakozóhely vagy házibuli. Milyen egyszerű a képlet! Máris

Grecsó Krisztián: Valami népi

“– Hagyni kéne itt valamit – néztem körbe. – Valami jelet. Hogy mi éltünk itt valaha. Hogy örültünk itt, vagy el voltunk keseredve!” Grecsó Krisztián: Valami népi Valami régi. Valami fájó. Valami megmagyarázhatatlan. Valami kicsinyes. Valami hétköznapi. Valami szédületes. Valami észveszejtő. Valami megfoghatatlan. Valami csontig hatoló. Valami véresen komoly. Valami velőtrázó. Valami sziporkázó. Valami kispolgári.

Talál-e értő fülekre a kortárs líra napjainkban?

Ha klasszikus művekről van szó, akkor az olvasó és a mű közé ékelődő századokra hivatkozva hajlamosak vagyunk rögtön elhatárolódni a múltbéli alkotásoktól, ám amennyiben a kortárs irodalmat vesszük górcső alá, akkor hamar kiderül, hogy bizony ám eléggé szűk az a közönség, akit elér a mai magyar szépirodalom – legyen szó líráról vagy épp prózáról. Jelenleg

Szerb Antal: Budapesti kalauz – Marslakók számára

“A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú. Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa.” Szerb Antal: Budapesti kalauz Szerb Antal nem csupán páratlan humorral rendelkezett, hanem némi furfanggal

Szentesi Éva: Hamvaimból

“Az embert is kell nézni a betegség mögött, különben nem tudjuk meggyógyítani.” Szentesi Éva: Hamvaimból Nagyjából egy évvel ezelőtt olvastam Szentesi Évától A legfontosabbat utoljára hagytam c. könyvét. Bár kecsegtető volt, hogy befejezzem az írónő teljes életrajzát és rögtön egymás után olvassam a két könyvet, valahogy mégsem vett rá a lélek, hogy újra átélem Szentesi