Balogh Gábor: Nevem Halil

“Egyre kevésbé emelkedik ki a hullámok közül, már csak egy úszó test, mint valami korhadt fatörzs, de a jövője már annyi sem, a fa megakadhat valahol, és talán emberek kihalásszák, ha megszárad tüzet gyújtanak belőle, de az én apámmal ugyan mit tudnának kezdeni? Ő már semmire se jó, emléknek talán, de annak is alig, csupán