Nick Trenton: Ne agyald túl!

“Elfogadni valamit nem azt jelenti, hogy egyetértünk a történéssel vagy örülünk neki, és nem is kellene megpróbálnunk változtatni rajta. Csupán arról van szó, hogy nagylelkűen megbékélünk azzal, aminek a megváltoztatására nincsen reális lehetőségünk, így aztán arra összpontosíthatunk, amin tudunk változtatni.” Nick Trenton: Ne agyald túl! Napjaink népbetegsége, hogy folyamatosan kattog az agyunk a legbanálisabb kérdéseken

Marine Sélénée: Összekapcsolt sorsok különböző végzetek

“A látó szeretet kulcsa a határok kijelölése. Amikor határokat állítasz fel, hallgatólagosan elismered, hogy az egyetlen személy, akit irányíthatsz, az te magad vagy. A határaid kijelölésével átveheted az életed feletti irányítást.” Marine Sélénée: Összekapcsolt sorsok különböző végzetek Marine Sélénée francia származású pszichológus, a saját útkeresésének a részeként találkozott először a családállítás névre hallgató terápiás módszerrelMarine Sélénée: Összekapcsolt sorsok különböző végzetek“

Herendi Kata – Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz a kapcsolatokról

“Minél többet értünk meg saját magunkkal kapcsolatban, annál teljesebben és tudatosabban lehetünk jelen, amikor másokkal kapcsolódunk.” Herendi Kata – Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz a kapcsolatokról Herendi Kata és Szabó Eszter Judit írópárosa immár második alkalommal állt össze, hogy az olvasókat újra az önismeret és a pszichológia világába kalauzolják el. Első közös

Erna Sassen: Nem vagyok elég

Keze gyengédena csípőjéna lélegzete megnyugtatjaa bőre illatapuha és vigasztalóés amit mond Kisüt tőle a nap A karjábanmintha mindig is így lett volnamintha évekig tartó keresés utánmegtalálta a végcéltmintha így kellett volna lennieÉs arra gondol:szomorúnak lenninem rosszabb,mint bezárva A könnyek a végén erednek ela végén, a végéna v é g é nerednek el Kisütött tőle a

Kovács Bálint: Puszild meg – A zaklatás természetrajza

“A zaklatás kultúrájának felszámolásához az egyik legfontosabb eszköz az empátia.” Kovács Bálint: Puszild meg Már Magyarországon is egyre több és több film és könyv tematikája foglalkozik a nőket ért szexuális bántalmazásokkal, illetve az utóbbi időszakban a sajtó központi témái közé is bekerült. Kovács Bálint, mint az Index újságírója foglalkozott mélyrehatóan ezzel a társadalmi problémával Puszild

Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

“A depresszió annak a társadalomnak a betegsége, amely a túltengő pozitivitástól szenved.” Byung-Chul Han: A kiégés társadalma A kiégés társadalma. Valóban ezzel a jelzővel illethetnénk napjaink társadalmát? Elképesztően érdekes és kemény maga a téma, amit a szerző már a címben is felvet, egy olyan aktuális problémára utalva, amiről igenis érdemes és kell is beszélgetni, megoldást

Sylvia Plath: Az üvegbúra

Hogyan is írhatnék én az életről, amikor még nem volt viszonyom, nincs gyerekem, nem láttam meghalni senkit? Sylvia Plath: Az üvegbúra Sylvia Plath a XX. századi amerikai irodalom egyik kulcsfigurája, aki mint költőnő írta be magát az irodalomtörténetbe, sokan pedig a feminista jelzőt is ráaggatják mind a szerzőnőre, mind pedig a műveire. Elsősorban versei hozták

Almási Kitti: Ki vagy Te?

“(…) a magad tempójában juthatsz a legmesszebb, ha túlságosan sietsz, csak sérüléseket szerzel.” Almási Kitti: Ki vagy Te? Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos téma az önismeret. Amikor a hibáinkkal kell szembenézni, akkor általában jól látjuk a helyzetet, (ám olykor itt is el tudunk menni egy negatív irányba). De mi van az erényeinkkel, vagy azzal

Edith Eva Eger: Az ajándék

“A szenvedéseink nagy része abból a tévképzetünkből ered, hogy nem lehetünk egyszerre szeretetre méltóak és valódiak: ahhoz, hogy mások elfogadjanak és elismerjenek, meg kell tagadnunk, vagy el kell rejtenünk az igazi énünket. A munkám során a feltétel nélküli szeretetet kívánom kiterjeszteni a klienseimre, és afelé terelni őket, hogy felfedezzék, akkor válunk szabaddá, ha nem viselünk hamis álarcot,

Anne Cathrine Bomann: Agathe

“Ha hetvenkét éves koromban nyugdíjba megyek, akkor mostantól öt hónapom van hátra a munkából. Ez huszonkét hétnek felel meg, és amennyiben az összes páciensem eljön, az pontosan nyolcszáz terápiás ülést tesz ki. Ha valamelyikük lemondja vagy megbetegszik, ez a szám természetesen csökkenni fog. Ebben azért mégiscsak van vigasz.” Anne Cathrine Bomann: Agathe Bomann kisregényén keresztül