Szabó Magda költészete

“Én nem akartam sohasem.Nekem nem olvadt ereszem,ha március jött, s szerteszéttördelte a szomszéd jegét.Én nem akartam emberisorssal, mint hinta, lengenimélyből magasba s újra le;tengerbe vágytam szüntelen:fövénybe fúrni hátamat,hallgatni, mint a nagy halak,és nem bukni a fénybe fel,és nem követni éneket,ha lengenek a fátyolok,ha zengenek a távolok.” Szabó Magda: Sohasem Szabó Magda prózai remekműveivel beírta magát