Antológiák, amelyek meghódították a fiatalságot – Lehetnék bárki, de eltörött a Szívlapát

szépet álmodunk, nem egyszerre, nem ugyanazt, közeli volt hangod fekvése, de oly messzi belőle a tavasz, hogy akár mezítláb is aludhattál volna, az ágyon maradt hajszálaid csiklandoztak álmomba, amikor hajnalban a szomszéd elkezdte a húst klopfolni – akár egy zöld tapéta, úgy nyugtatott, ha megmozdultál mellettem, párnák, mint láncravert sóhajok vettek körül minket, amikben maradtBővebben: “Antológiák, amelyek meghódították a fiatalságot – Lehetnék bárki, de eltörött a Szívlapát”

Hírdetés