“A szépség a szemlélő szemében rejlik. Ha csak egyetlen másodperctöredék erejéig megláthatnád magad az ő szemszögéből, akkor azt látnád, hogy számára te vagy a VILÁGMINDENSÉG. Az alfa és az ómega. Minden szépség, jóság és boldogság abszolút értékben vett végső forrása.”
Spira Eszter Mirjam: Milyen anya az ilyen?
Az ember végtelen képzelőerejének egyetlen hátulütője, hogy a világon mindenhez ideálokat és elvárásokat társít, melyeket saját eszményképe szerint alakít és ezeket rendszerszerűen hajlamos a környezetén is számonkérni. Nem csupán arról van szól, hogy megtervezünk egy nyaralást, vagy családi ünnepséget szervezünk, az egyes szerepkörökhöz is következetesen társítjuk a megmásíthatatlan elképzeléseinket: a tanár, az legyen tanár, a pincér, az legyen pincér, az orvos legyen orvos, sőt mi több, az anya, az legyen anya – de Isten ments, hogy ez ne a személyes elképzeléseink alapján menjen végbe.
Spira Eszter Mirjam igen szórakoztató és humoros első regényében egy elvárásokkal teli világba helyezi főhősét. A követelmények természetesen elsősorban a külvilág részéről származnak, ám az önkritika sem bújik el a műben, mert jócskán akadnak olyan kitételek ezen a listán, melyet a főhős támaszt maga irányába.
És hogy ki az a bizonyos főhős? Tulajdonképpen bárki lehetne: a bolti elárusító, a barista a kedvenc kávézónkból, a legjobb barátnőnk, a húgunk vagy éppen a nővérünk, az állatorvosunk, a könyvelőnk, sőt, még én is lehetnék vagy akár te is, kedves olvasó. Vagy ki tudja, lehet, hogy te már jelenleg is a regényben írtakat éled vagy élted egykoron.
De miről is szól ez a regény? Egy újdonsült kismama és anya vívódásairól, ki zöldfülűségével, esetlenségével teszi szórakoztatóvá a könyv lapjait, odaadásával és szeretetével pedig meghatóvá varázsolja a regényt. Ezen felül természetesen tükröt tart az olvasónak, aki könnyedén magára ismer, ha korábban járt már hasonló cipőben.
Sok mindent fel tudnék sorolni, hogy miről szól ez a mű, ám azt hiszem, hogy az egész gerince és tartóoszlopa egyszerre az a tökéletlenség, ami ellen sokszor hajlamosak vagyunk kézzel-lábbal küzdeni, mindezt mindhiába. Spira Eszter Mirjam gyönyörűen vázolja fel az emberi tökéletlenség lélektanát, melyet egy könnyed stílusba borít és humoros hangvétellel leplez.
Elvégre, ha nem volna tökéletlenség, akkor nem adatna meg a fejlődés lehetősége sem, márpedig a fejlődés az, amiben igazán ki tudunk teljesedni.
Könyvözön 