“A rákbetegség igazi arcát a kínok mutatták meg. A mérhetetlen fájdalom kényszerített végül arra, hogy olyan mélyre ássak magamban, amennyire soha nem akartam, és olyan kegyetlenül számoljak le önmagammal, amire e nélkül a betegség nélkül soha nem lettem volna képes.”
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam
Szentesi Éva fikciói is rendkívül sokkoló írások, ez a könyv azonban igaz történet lévén, akkora katartikus élménnyel szolgált, hogy napokig nem tudtam más olvasmányba fogi, és őszintén… nem is akartam!
“Életem legnehezebb munkáját vállaltam magamra akkor, amikor elhatároztam, hogy megírom ezt a könyvet. Soha nem gondoltam volna, mekkora kihívás lesz érzelmileg visszautazni oda, ami majdnem a halálomat jelentette évekkel ezelőtt.” – olvashatjuk az írónő gondolatait a könyv előszavában.
Szentesi Éva saját rákos megbetegedésének történetéről vall őszintén, nyersen, tabuk nélkül megmutatva betegsége legsötétebb pillanatait és a gyógyulás felé vezető utat. Az írónő méhnyakrákos volt és az orvosok mindössze húsz százalék esélyt adtak arra, hogy életben fog maradni. Szentesi betegségét viszonylag későn fedezték fel, az életkora miatt nem esett volna bele a veszélyeztetettek közé. Mint kiderült rendkívüli orvosi eset volt, így nem számítottak a betegségére.
Huszonévesen kényszerült olyan döntéseket meghozni, melyek egész hátralévő életét befolyásolják. Én őszinte csodálattal adózom az írónő felé, azért amiért képes volt harcolni, nem adta fel a küzdelmet és ami ennél is fontosabb tapasztalatait megosztja és nyíltan beszél mindenről, amin keresztülment.
Aki ilyen vagy hasonló betegségben szenved, annak ez a kötet igazi mentsvár lehet, mivel reményt ad, ugyanakkor türelemre ösztönöz és kitartásra sarkall. Ebből a perspektívából nem tudok bővebben nyilatkozni a könyvről, hiszen nem vagyok érintett, de biztos vagyok benne, hogy óriási segítséget nyújthat.
Az ilyen súlyos egészségügyi problémáktól mentes személyek számára is rendkívül fontos lehet ez a mű. Ráeszmélhetünk, hogy soha nem lehetünk elég hálásak, ugyanakkor eléggé elővigyázatosak sem. Továbbá egy kis útmutató is ez a könyv, mégpedig arra az eshetőségre, ha egy olyan helyzetben találnánk magunkat, hogy egyik szerettünk vagy ismerősünket érné egy ilyen csapás. Nem könnyű ezekben a szituációkban jól reagálni és valós segítséget nyújtani.
Figyeljünk oda egy kicsit jobban saját magunkra és a környezetünkre is!
“Amikor az ember meghoz egy döntést az életében, feltehetően nem gondol bele abba, hogy az a döntés milyen hatással lesz mások életére, akár közvetve, akár közvetlenül.”
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam
Könyvözön 