“Eddig mindig attól féltem, hogy mikor elmegyek futni (…), szembejön valaki, akit ismerek. Most már attól is félek, hogy szembejön valaki, akit nem ismerek.”
Benedek Ágota: Rumbarumbamm
Én a karanténozók türelmesebb csoportjába tartoztam, szépen betartva a korlátozások szabályait, de ahogy lejárt az egy év, huss ez a türelem elillant és ha valaki most felrakna egy buszra vagy repülőre, meg se kérdezném, hogy hová megy, csak gyorsan felpattannék rá, nehogy lemaradjak. A kalandról. Az útról. Az életről. Vagy igazából bármiről – mert most már több mint egy éve mást sem csinálunk, csak lemaradunk. Mindenről.
Egy szó mint száz, azt szerettem volna kihangsúlyozni, hogy mennyire jókor jött ez a könyv, amiért nem lehetek elég hálás Benedek Ágotának, aki megtanított arra, hogy ha nem tudsz változtatni keserves helyzeteden, legalább tanulj meg jó szívvel nevetni rajta.
Benedek Ágota könyve tulajdonképpen egy blogból nőtte ki magát, melyet az írónő a karantén beálltakor kezdett el írni öncélúan, a saját maga szórakoztatásának érdekében. Ez valójában egy egyszerű napló, amely megörökíti az utókor számára a karantén nehézségeit és szépségeit(?), benne egy erős társadalomkritikus szállal.
A könyv fedelén a kiadó Lena Dunhamhez, Fleabaghez és Bridget Joneshoz hasonlítja Benedek Ágotát, és tényleg! Ő a magyar Bridget Jones! Csak kicsit viccesebb.
Sziporkázó irónia, szarkazmus és kegyetlenül cinikus hangvétel, plusz egy fiktív valóság, amelyet mindannyian átéltünk már az utóbbi időszakban. (Aki egoistának és primitív humorúnak titulálja, annak megsúgom, hogy bár kicsit igaza is van, mégis pont róla szólnak a poénok – meg persze rólam is és mindenkiről, aki ebbe a nyomorúságos helyzetbe került ebben az országban.)
“Mert az az igazság, hogy (na, csak megmondom, hogy mi az igazság), hogy nem is nagyon vagyunk különbözőek.
A végén mind ugyanúgy ülünk egy karanténban, ahol semmi más nem számít, csak az, hogy meg tudj gyógyulni, még akkor is, ha nem voltál beteg. Vagy fogalmad sem volt róla, hogy az vagy.”
Benedek Ágota: Rumbarumbamm
Könyvözön 